Amikor a "konkurencia"együtt alkot

Ahogy Anikónál is olvashattad,

ez egy olyan hely, ahol a konkurencia szóba áll egymással.

Ez nem volt számunkra akkora csoda, 

mert előtte is jó viszony volt Judit és köztem, 

akivel ismeretségünk még a ruhás évekből való.

Azon viszont magam is meglepődtem, mikor egy régi győri textilgyáras 

mintagyűjteménynek a szétvágásába fogtunk,

 és egyre nagyobb elánnal vetettük bele magunkat a tervezésbe és a megvalósításba.

 Azt hiszem az ott eltöltött idő alatt, ez volt számomra a legnagyobb meglepetés.

Végtelen jó érzés töltött el, míg a tunikát és a kislányruhát bütyköltük... 

s bevallom az is eszembe jutott, hogy terápiás célból,

 egymáshoz fűződő viszonyaink rendezésére 

még jópár "kollegával" megtenném szívemből ugyanezt... 

Az ajtóm nyitva áll, lépj be bátran!

Mi készült a mintagyűjteményből? 

Zsebkendő nagyságú darabokat vágtunk ki belőle, 

és ezekből készült egy tunika és egy kislánykötény. 

Az alapelgondolás az volt, hogy a ruhák a négyzetből,

 mint alapegységből álljanak össze, minden egyéb szabás nélkül. 

Azt szerettük volna, hogy az egyszerűség és a praktikum találkozzanak.

A tunikára némi fonal is került,

 a kislánykötény zsebét  fonalas szabadgépi tűzött bárányka
 és Judit horgolt virága diszíti.

A táj kiváló hátteret adott a fotózkodáshoz,

 Máriának és Atusnak köszönet a fotókért:-)

A tunika olyan jól sikerült, hogy le sem akartam venni:-)

Csengét majd megkérdezzük, hogy milyen a kötényke hordás közben:-)