Vita önmagammal ( alcím)
Tegnap éjjel szembesültem a ténnyel, hogy nincs bemutatkozó szöveg a blogomon ( persze most mosolyogsz, mert ha ide jársz nap mint nap, akkor már elég jól ismersz ). Sőt a nevem se volt kiírva, csupán ez a rajtam ragadt "művésznév": Colette. Mikor ezt a blogot elindítottam, hónapokig azon gondolkodtam, hogy milyen néven jelenjek meg. A Szín-folt név, már annyira nem számított egyedinek és csak ránk jellemezőnek, -cégnévnek meg már akkoriban is foglalt volt-, el kellett temetni.
Ezzel a németes-franciás névvel ( Ludvig Nicolette), ráadásul "c"-vel és "e"-vel a végén, pedig időnként szinte már tehernek számított magyarnak lenni... de ezeket a hülye gondolatokat száműztem a fejemből. Ezt a nevet választottam ehhez a földi légyotthoz, a szüleim áldásukat adták rá, ez már így marad:-))) Végiggondoltam, gyerekkorom óta hogyan becéztek: Kokó ( nagypapám), Nicó ( anyukám), Niki ( barátaim), Nicike ( középiskolás társaim)... így aztán lettem Colette, ahogy eddig senki nem szólított.
Egy kicsit elkanyarodtam... szóval kiírtam a nevem... és elgondolkodtam az ALKOTÓ EMBERRŐL.
Aki játszik, mint ahogy azt egy gyermek is teszi..., gondolatai szabadok, mint a madár..., szomorú de a következő pillanatban önfeledten nevet..., keresi a helyét a világban, igyekszik megérteni a dolgok rendjét.
Szelleme szabad, lelke szárnyal, két keze alkotásba lendül. Keresi a harmóniát, törekszik rá hogy önmagában ezt meglelje, és társai felé is sugározni tudja. Az élet bármely pillanatában képes az ÖRÖMÖT észrevenni, megélni, átérezni. Vannak racionális gondolatai, de mivel emóció erősebbek, nem ezek irányítják életét.
Állandóan keres, és vele együtt folyamatosan változik. Az egyik nap minden világos a számára, míg máskor teljes a homály, de akkor is tudja, mit kell tennie. Egy sütemény, egy fényjáték, egy szál virág fotójával is érzékeltetni tudja, hogy az élet szép és örök...
Egy napon úgy érzi, hogy másokkal is megosztaná gondolatait, érzéseit, alkotásának epizódjait, mert lehet, hogy valakinek inspiráció, vagy mert azt bízták rá odafönn, hogy lelkesítsen! Nem ír könnyen, sőt kínlódva keresi a szavakat, de valami azt súgja, hogy jó úton jár... Már nem érdekli a SIKER, a PÉNZ, a VÁLLALKOZÁS, mégis részei az életének, mert hát élni is kell valamiből!
Magamról írtam?! Lehet. És te milyen ALKOTÓ EMBER vagy? Reggel kianalizálod a gondolataidat, és különválogatod Racionális és Érzelmi elemekre? Aztán amikhez érdekeid kötnek, azokat kiszellőzteted a blogodban, ami meg az érzelmi részét illeti kibeszéled a barátnőddel egy kávé mellett? Én Kerek ( így is úgy is:-)))) vagyok és Egész. A blogom ( nem pletyka szinten) mindarról szól, ami hozzám tartozik és körülvesz. Ha unalmas, úgy is tovább lépsz, ha érdekes visszatérsz:-)))
Mindez az
ITT OLVASOTT ELEMZÉSEK margójára íródott ki belőlem. Már megtanultam, hogy nem szükséges mindenre reagálni, de időnként kötelező. Az oldal segítő szándékát nem vonom kétségbe... mindenki annyit vegyen belőle magához, amennyire ALKOTÓ EMBERKÉNT nyitott!