Ott tartottunk, hogy mostanság egy picit nosztalgiázom.
Nem kizárólag stílusutazás, mint inkább időutazás ez nekem a ruhák világában.
Távolodás helyett mintha közelednének a dolgok felém,
de nincs vele gond, mert a változást kimondottan szeretem.
Mivel az írás nem az erősségem, a vacsi után megittam
két pohár vörösbort, meglátjuk jönnek-e a megfelelő szavak...
Neeeem, nem lábszépségversenyre szeretnék nevezni ezzel a képpel.
Puszta bemutatása legújabb bőbugyogómnak,
amihez egy régebben varrt,
szekrény mélyén szunnyadó alsószoknya szolgáltatta az alapanyagot.
A tunikát, amit azóta szinte le sem veszek
( este mosom, reggelre szárad , hogy a higiénia is meglegyen),
Előszedtem egy nagy ruhászsákot, amiből régnemlátott darabok jöttek elő.
Többek között megtaláltam egy nagyon kedves semmitmondó
fazonú kockás lenruhámat,
amit még barátnőm vett arizónai kintlétük idején egy turkászdában.
Később a ruha hozzám költözött, és nagy kedvencem lett.
Mikor kezdtem megúnni, akkor háziruhának, otthonkának használtam.
Aztán egyszer úgy esett, hogy a barátnőméknél töltöttünk néhány napot, és ottfelejtődött.
Nem is bántam, gondoltam, hordtam már eleget, mostmár épp ideje,
hogy visszaköltözzön hozzá.
A legközelebbi találkozásunkkor azonban boldogan hozta vissza,
hogy ezt a "jó kis ruhát" ottfelejtettem náluk a fürdőszobában.
Mikor tegnap a zsákból előbukkant a ruha, ez az egész történet lepergett előttem,
és mosolyogva bevonultam vele a műhelybe... "legyen meg a te akaratod", átszablak.
Egy nyisszantással levágtam a megúnt trikófazonú felsőrészt,
és csipkéből -miből másból-, vállpántot és egy kis dekorációt varázsoltam az elejére és az aljára is.
Hogy ne legyen olyan unalmas ez a szürke-drapp színvilág,
három szellősítős lyukba vajszínű madeirát varrtam.
Mikor készen lett, elégedve konstatáltam, hogy ez a messziről jött darab még egy kicsi időre,
de visszaköltözik a gardróbba. A fotózás után,
készült még hozzá egy fekete csipkés, fodros bőbugyogó,
de az már tényleg annyira merész, hogy meg sem merem mutatni.
Holnap a lányok körében majd közvéleménykutatok, és ha vállalható, akkor bevállalom:-)))
Íme, az "arizóniai tunika":