2010. július 19., hétfő

Bőbugyogó és társai:-)

Ott tartottunk, hogy mostanság egy picit nosztalgiázom.
Nem kizárólag stílusutazás, mint inkább időutazás ez nekem a ruhák világában. 
Távolodás helyett mintha közelednének a dolgok felém, 
de nincs vele gond, mert a változást kimondottan szeretem.
Mivel az írás nem az erősségem, a vacsi után megittam 
két pohár vörösbort, meglátjuk jönnek-e a megfelelő szavak...

Neeeem, nem lábszépségversenyre szeretnék nevezni ezzel a képpel.
Puszta bemutatása legújabb bőbugyogómnak, 
amihez egy régebben varrt, 
szekrény mélyén szunnyadó alsószoknya szolgáltatta az alapanyagot.
A tunikát, amit azóta szinte le sem veszek 
( este mosom, reggelre szárad , hogy a higiénia is meglegyen), 
itt  már láthattátok.


Holnap kezdődnek a Nyári Textiles Alkotónapok.
Előszedtem egy nagy ruhászsákot, amiből régnemlátott darabok jöttek elő.
Többek között megtaláltam egy nagyon kedves semmitmondó
 fazonú kockás lenruhámat,
 amit még barátnőm vett arizónai kintlétük idején egy turkászdában.
Később a ruha hozzám költözött, és nagy kedvencem lett.
Mikor kezdtem megúnni, akkor háziruhának, otthonkának használtam.
Aztán egyszer úgy esett, hogy a barátnőméknél töltöttünk néhány napot, és ottfelejtődött.
Nem is bántam, gondoltam, hordtam már eleget, mostmár épp ideje, 
hogy visszaköltözzön hozzá.
A legközelebbi találkozásunkkor azonban boldogan hozta vissza,
 hogy ezt a "jó kis ruhát" ottfelejtettem náluk a fürdőszobában.
Mikor tegnap a zsákból előbukkant a ruha, ez az egész történet lepergett előttem, 
és mosolyogva bevonultam vele a műhelybe... "legyen meg a te akaratod", átszablak.
Egy nyisszantással levágtam a  megúnt trikófazonú felsőrészt, 
és csipkéből -miből másból-, vállpántot és egy kis dekorációt varázsoltam az elejére és az aljára is.
Hogy ne legyen olyan unalmas ez a szürke-drapp színvilág,
 három szellősítős lyukba vajszínű madeirát varrtam.
 Mikor készen lett, elégedve konstatáltam, hogy ez a messziről jött darab még egy kicsi időre,
 de visszaköltözik a gardróbba. A fotózás után, 
 készült még hozzá egy fekete csipkés, fodros bőbugyogó, 
de az már tényleg annyira merész, hogy meg sem merem mutatni.
Holnap a lányok körében majd közvéleménykutatok, és ha vállalható, akkor bevállalom:-)))

 Íme, az "arizóniai tunika":



9 megjegyzés:

Hunszil írta...

Szeretem ezeket a nosztalgikus hangulatú ruhákat... ez a nadrág szuper :) Szeretek így öltözni nyáron én is :)))) szellős gatya felül tunika:)

Cucu írta...

Nagyon szép tunika lett belőle :) Nagyon tetszik!
Kíváncsi lennék a bőbugyogóra is :D

Barbi írta...

Jaj, ezek a darabjaid most különösen tetszenek! :D

Mammka írta...

Aaaaaaa! tetszik,nagyon is!!!!Ette az ismerős lány vajon mit mondana? Hálóing hangulat? Kit érdekel? Az a lényeg,hogy jól érezzem magam benne,nem úgy mint az általa tervezett szűk ruhákban,amikben csak behúzott hassal lehet levegőt venni....:)
Én azon ügyködök egyenlőre agyban,hogy szoknya,ami nem elég hosszú és alá egy hosszú,csipkés szoknya.Na,én ilyenekben járnék.De itthon abszolút fincsi ez az összeállítás.
A tunika is mesés! Olyan jó,hogy egyre inkább visszajött a divatba!

soli írta...

Nagyon jó alkotást kívánok a három napra! Sok szép élménnyel, fejlődéssel, lelkesedéssel!

böpörö írta...

úúúúú, én azt a sokat sejtető, csipkés aljú tunikát nézném meg! Nagyon izgatja a fantáziámat:))

böpörö írta...

oké, most vettem észre, hogy van link az ITT-en :))) úgyhogy megnéztem a sokat sejtető tunikát, és rájöttem, hogy jók a megérzéseim:)

kiseri írta...

Juj de szerettem csipkés alsószoknyát hordani lánykoromban! lehet, hogy újra fogok...? és ez a gatya nagy ötlet a leggingsek helyett! mert tetszik a tunika-gatya összeállítás, de a leggingsek olyan izék... na annak van hálóing-pizsama-hangulata, nem? a lányom fel nem venné, azt mondta... de egy csipkés alsónadrágocska...! az már valami! Olyan jó itt nézelődni nálad, Colette!

Főkolomp írta...

Nagyon a jó az arizónai tunika is, de a fehér bugyógó jött be igazán nekem. Tetszenek a nosztalgikus ruháid, várom a "merész" feketét is!!!

Rendszeres olvasók

Számláló