2009. január 31., szombat

"Szupersztár internet"

Kedvenc írónőmtől, Szepes Máriától  akadt tegnap este kezembe egy írás. Már a könyv címe is elgondolkodtató: "Merre tartasz ember?" Olyan cikkek gyűjteménye, melyekben a harmadik évezred legsúlyosabb problémáit boncolgatja az írónő.
" Szupersztár internet.
Nem  hiszem, hogy akad olyan értelmes ember, aki lebecsülné technokráciánk csúcsteljesítményét, az egész Földet átszövő kommunikációs hálózat nagyszerűségét, mely egyre közelebb hozza a népeket, fajokat, országokat, világrészeket egymáshoz. Nem ismer határokat. Áthatol falakon. Olyan titkos zárak pattannak fel előtte, amelyek létezéséről sem tudhatott eddig közönséges halandó. Adatokat, statisztikákat, kultúrális, pénzügyi, tudományos tanácsokat, megoldásokat, recepteket, módszereket vetít sok millió számítógépen át rászoruló, kiváncsi agyakba. Egzotikus tájakra viszi őket. Az óceán mélyére merülhetnek általa. Részt vehetnek az űrutazás izgalmas élményében, anélkül hogy kimozdulnának a karosszékükből."

Van folytatása, szeretnék is még idézni belőle, de először a véleményetekre lennék kiváncsi, mit gondoltok ti erről??? Látható jó és rossz tulajdonságai mellett mi célból kapta ezt az emberiség??? Mi van a színfalak mögött???

20 megjegyzés:

Hokata írta...

Egy idézet jutott erről az eszembe, olvasd ezt mindamellett, hogy nagyon is értékelem az Internet áldásosságát, kapukat nyit az otthonunkban a világ felé, de amikor mi mind a hárman ülünk a saját gépünk előtt, elgondolkodom…igazán élni, megélni nem tanít.
„Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk - távcső nélkül is - élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember - hála néhány lángésznek és műszernek - vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Az emberi anyagról)

Eszter írta...

Hogy mi célból kapta az emberíség az internetet?
Hát szerintem főleg azért, hogy az egymástól egyre eltávolodó, és ezáltal egyre magányosabb ember újlehetőséget kapjon arra, hogy talán egy más, eddig nem megszokott módon közeledhessen újra egymáshoz. Az úgye vitathatalan, hogy felgyorsult világunkban szinte képtelenség annyi látogatást, közös programot szervezni embertársainkkal mint régebben. Egyszerűen nem jut idő rá! Ki-ki vonjon mérleget, hogy egyensúlyban van-e a kapott és az elvett dolgok mértéke az életében a "gyorsulás" miatt!
Na de ez egy másik téma. Szóval szerintem azért kaptuk az intetrnetet, hogy felöltözés nélkül, az utazási idő megspórolásával tarhassuk fenn a kapcsolatot olyan emberekkel, akikkel jól érezzük magunkat, vagy tanulhatunk tőlük. Egy másik nagy előnye szerintem, hogy az ezen a csatornán létesült kapcsolatoknál sokkal kevésbbé számít, hogy az emer hogy néz ki, milyen az anyagi háttere, ami valljuk meg a nem virtuális világunkban viszont viszi a pálmát a kapcsolatok létasítése terén.
Júj, már megint milyen hosszú voltam, elnézést kérek érte, de érdekel a téma és nem nagyon tudom egy mondatban kifejteni róla a véleményemet!
Eszter

Hunszil írta...

Én az internetet "kettősnek" tartom- összehoz és eltávolít egymástól.
Eltávolít, mert a saját családomtól von el időt..:) vagy én vagy a család rajta ül:)(szigorítottunk a hsználatán hétvégén ált. nincs,) kirándulunk együttvagyunk,
és összehozz, mert olyan embereket ismerek meg akivel a " való" életben valószínűleg nem találkoztam volna.. olyan tájakra repít el ahová nem jutottam volna el, és mellette ( bár én könyv rajongó vagyok..könyvtárba járó-aki még hisz az olvasásban) iszonyú menniységű adatot oszt meg, ha valamit éppen keresel.. csak egy kat és már benn vagy valamelyik múzeumba, régi levéltárba, templomba..
Szóval tömören tudni kell használni-de mértékkel!!!
És nagyon egyettértek Eszterrel egy más _"közeledési mód"- közlési, kapcsolat fenntartási mód mód.
Szeretem- nem szeretem, se veled se nélküled :) kapcsolat ez .
Boccs kissé csapongok még reggel van és nem ittam meg a kávém...megyek is.:)
Olvasom a többi hozzászólást is.

zazálea írta...

Mint mindent, valószínűleg ezt is jól kell(ene) használni... Hasonló problémákat vetett fel a televízió megjelenése, bár ott (mivel kevesen engedhették meg maguknak) is volt közösségteremtő ereje, igaz, nem virtuális, hanem testközeli.Csak a dimenzió változik? Talán nem, de rajtunk áll, mennyire tekintjük áldásnak/átoknak. Gyanítom, az előbbi az igaz 100-ból 99 embernél.

mazsola írta...

Hát nyilvánvaló jó és hasznos tulajdonságai mellett, valódi célja egy olyan hálózat létrehozása volt, melyet az USA vezérkara egy esetleges nagyobb háború idején biztosan fel tudja használni kódok közvetítésére stb. Kizárólag katonai célból fejlesztették ki, mint minden technikai újdonságnál, itt is bizony a háborús technika áll a háttérben... én így tudom:)Remélem, nem lövök bakot vele;)

Bea írta...

Én is ezt akartam írni, hogy azért kaptuk mi, "halandó, közönséges tömeg", mert a katonaság már jóval előttünk jár hírszerzésben (is)- már nem félti tőlünk. Most olvasom- olvasgatom Drábik János : Tudatmódosítás című könyvét, melynek az alcíme: Az agy megerőszakolása.
Az emberek manipulálásáról szól. Most éppen valami vidámabb olvasmányra vagy egyáltalán vidám élményre vágyom éppen, de ez így most idevág.
Azt, hogy a családon belül ki mivel tölti az idejét... az más kérdés. Tényleg meg kell tanulni jól használni- ezért a mai szülőknek szerintem nehezebb dolguk van, mint pl. a mi szüleinknek, mert nagyon nagy információáradat érkezik a csemeték felé- tehát jóval nehezebben tájékozódnak, igazodnak el benne. Szerintem.

csipkebogyo írta...

Nehéz nagyon ez a kérdés, és mégis egyszerű a válasz.A mai kor emberének súlyos terhek vannak a vállán,állandóan ügyeskedni kell,hogyan legyünk sokkal hatékonyabbak.Az interneten tudunk postát intézni,újságot, könyvet olvasni, vásárolni, és közben megfosztjuk magunkat attól az élménytől amit pl. egy kényelmes fotelben való olvasás ad.Amikor érzed a lapok illatát és együtt élsz a történettel.A mai gyerekek sem a csutkababával, és gombfocival játszanak,hanem a géppel.Órási a felelősségünk!
Nézzünk magunkba,mikor küldtünk egymásnak saját készítésű képeslapot postán, vagy vettünk kézbe egy jó könyvet,vagy beszélgettünk-e egyfolytában legalább 20'-et szeretteinkkel?
Ha nem vigyázunk, bedarál minket a rendszer.
Hú rengeteg gondolat van még ezzel a témával kapcsolatban.
Szepes Mária pedig alapmű, jó hogy eszembe juttattad.

Eszter írta...

Hát sajnos, vagy nem sajnos változik a világ, gondolom ezzel minden nemzedék így volt, de azért lássuk be azt is, hogy igaz sok mindentől megfoszt ez a mostani korunk ami a régieknél érték volt, azért nem hiszem hogy sok olyan korszakot ismerünk, ahova szívesen mennénk vissza. Persze az idő megszépíti a múltat, de azért ha valaki ismeri a történelmet minden korban találhatunk olyan vonatkozásait az akkori életnek, amit ma már elfogadhatatlannak tartunk. Szerintem! :)

helen írta...

Ez egy lehetőség. Lehet vele élni. Lehet keresni előnyöket, amiket ezen keresztül kapunk. Tudunk örömet szerezni, adni általa... De ami életünkben bevált, szeretjük, ne cseréljük le. A jó könyv mindig is jó könyv marad, de én pl. a vásárlást szívesen lecserélném netesre, elvégre nekem nem okoz örömet, hogy berakok két kiló lisztet és három almalevet a kocsiba... és tologatom a hosszú pénztársor fele...

Edige írta...

A lányok már olyan jól leírtak mindent előttem. Az biztos, hogy egy új világ tárul fel az internet adta lehetőségekkel az ember előtt. Hiszen mi sem beszélgethetnénk most, ha ez nem lenne. Összehoz embereket és hihetetlenül megkönnyíti a mindennapokat is és az adatok között való eligazodást. Azonban nem pótolhat bizonyos dolgokat:
személyes kapcsolatokat - én például, ha valakit virtuálisan barátommá fogadtam, akkor azt szeretném személyesen is megismerni, beszélgetni vele,
egy jó könyvet, újságot - nem is szeretek ilyesmit az interneten olvasni, más az, amikor kézbe vehetem, lapozgathatom, az ágyban lefekvés előtt olvasok még pár sort,
vásárlást - én például szeretek vásárolgatni, nézelődni, sokszor csak úgy cél nélkül, hiszen ilyenkor is feltöltődik az ember, rengeteg inspirációt kap, még ha ez nem is tudatosul benne (most persze nem a kiló lisztre gondolok),
utazást - ez az élmény azért közel sem ugyanaz,
... és még sorolhatnám.
Csak ezeket kell szem előtt tartani és akkor biztosan okosan használjuk és valóban megkönnyíti és az életünket.

foltoska írta...

Számunkra mára az internetezés a napi tevékenység részévé vált, a kapcsolattartás eszköze lett. Sok ismerőst, barátot is köszönhetünk neki. És a rengeteg információt.
Az meg kinek-kinek saját felelőssége, hogy hogyan él vele. Mondom ezt azért, mert ha nem figyel az ember, igen hamar elszáll az idő a gép előtt ülve. Szóval, mint általában mást is, mértékletesen használva áldás lehet az életünkben.
Külön is örülök neki, hogy az internet által lehetővé vált ez a gondolat-füzér is.

csutkababa írta...

IDŐTLEN CSUTKABABA
" A legegyszerűbb játékok időtlenek. Fontosak voltak és lesznek a jövő nemzedék számára is. Be kell töltsék szerepüket a gyerekek életében. A gyermekeknek életeleme a játék és nem csupán szórakozás, mint a felnőtteknek. A JÁTÉK NEMCSAK GYÖNYÖRŰSÉG, HANEM ÖSSZES EMBERI TULAJDONSÁGAIT, ERŐIT ÉS KÉPESSÉGEIT FEJLESZTŐ FOGLALATOSSÁG.
A JÁTÉK ALAPOZZA MEG A LELKET." /Nagy Mari és Vidák István/
A mai napon nem volt szándékombam bejegyzést készíteni, de valahogy nem bírom megállni, hogy ne reagáljak arra a gondolatra: - A mai gyerekek már nem játszanak csutkababával.
Miközben a számítógép, Barbie baba átvenni készül a gyermeklelkek birodalmát, a világ eldugott pontjain vannak olyan emberek, akik őrzik a tudást, és óvják a hagyomány parazsát.
Hosszú ideje tanítok kézművességet, s ma már elmondhatom , hogy több ezer kisgyermeknek mutattam meg a csutkababa készítésének fortélyait. Itt Magyarországon, s számos külföldi országban is.
Azt gondolom, hogy ezek a tapasztalatok feljogosítanak arra, hogy levonjam azt a következtetést:
A GYEREKEK JÁTSZANAK CSUTKABABÁVAL!
Sőt még azt is állíthatom, hogy nagyon is szeretnek játszani ezzel a magyar népi játékkal.
Csak venni kell a fáradtságot és meg kell ismertetni, mutatni ezeket a játékokat.
Mert játékot készíteni jó, erre előbb-utóbb rájön az, aki belekóstol, aki ki tudja magát vonni a fogyasztás mai lázából és ezek után másként értékeli a magunk készítette játékszereket.

Bea írta...

Ezzel mélyen egyetértek, kedves CSUTKABABA. :)
Mi is hasonló szellemben neveltük a gyerekeinket. Volt bodzapisztoly a fiúnknak, fából készült vonat, kisautó, építőkocka..
A lányoknak én varrtam jó néhány babát- Barbi babát nem is vettünk. Igaz, kaptunk másféle babákat, de alapvetően 10 éves korig az a meghatározó, hogy otthon mit lát a gyermek.
A modern játékok közül a Lego-t tartom nagyon kreatívnak- az is volt- de legfőképpen azt, hogy a szülő mennyit foglalkozik a gyerekkel? Betesz neki egy mesekazettát, vagy maga mesél neki? Bevallom, én nem szerettem mesélni- két mondat után elkezdtem unni a saját hangomat- de azért igyekeztem.

Ágó írta...

Az internet és az általa nyújtott lehetőségek -ahogy itt már olvashattuk is- kitágíthatják látókörönket, meggyorsítják ügyeink intézését, összehoznak bennünket, távoli tájakra repítenek minket és még sorolhatnám tovább. De ! Ebben a kavalkádban, -ha úgy döntünk belemerülünk, hisz olyan sok jóval kecsegtet-, a legfőbb, h tudjunk tanulni belőle, a megtakarított időt tudjuk jóra használni, a virtuális kapcsolatokat tudjuk valódi, élő kapcsolatokká tenni, a virtuális élményeket tudjuk a valós életünk részévé alakítani, mert egyébként az egész egy álomszerű, elképzelt valóság marad, mint egy délibáb.
Azt hiszem az emberiség nagy feladata az, hogy minden technikai vívmány adta végtelen lehetőség mellett EMBER tudjon maradni, megőrizve a realitáshoz való egészséges viszonyát, hisz mit sem változtunk az évezredek során, születünk, felnövünk, nemzünk, gyermeket szülünk, nevelünk, élünk, meghalunk... A FELADAT, a szerep ugyanaz, csak a díszlet változik.
Ági

szarvasmici írta...

Én kifejezetten szeretek "utazni" a Google Earth-el, rengeteg szépséget láttam már, és a gyerkőceim is szívesen "barangolják" be velem a világot. Bár kicsit más a perspektíva, a fantáziánk segít elképzelni a valóságot. A becsatolt képeket látva persze gyakran melléfogunk, de mindenképpen jó játéknak tartom ezt.
Imádom, hogy bármire kíváncsi vagyok két percen belül mindent, vagy majdnem mindent megtudhatok róla.
Az persze kiverte a biztosítékot még nálam is, pedig én magam követtem el, hogy egy borzasztóan érdekes böngészés alkalmával ránéztem az órára, és nagyon-nagyon késő volt, de a nagy fiam még mindig a gépén lógott. Nem voltam képes otthagyni az érdekfeszítő témát, amibe belefúrtam magam, küldtem hát egy msn üzenetet a fiatalúrnak, hogy most már illő lenne kikapcsolni a gépet. Persze jött is a jogos válasz, hogy az én gépem is sokat üzemelt már... Borzasztó belegondolni, hogy már itthon is így kommunikálunk. Ráadásul ellustulunk, hiszen ki sem kell lépni a lakásunkból ahhoz, hogy elintézzük ügyeinket, vásároljunk, vagy csevegjünk. Én a magam részéről nem is szívesen mozdulok ki. Mentségemre szolgáljon, hogy ez csak télen igaz, mert a tavasz illatától beindulok, és nyár végéig le sem lehet állítani.
Szóval épít, és rombol. De muszáj kordában tartanunk a kíváncsiságunkat, mert minél több dolgot találunk, annál több új dologra leszünk nyitottak.

Abile írta...

Azt hiszem ebben is, mint minden másban meg kellene találni az arany középutat. A gyerekeim már el sem tudják internet nélkül képzelni az életüket. Így cserélnek gazdát a házi feladatok betegség esetén...
Nekem mint szülőnek érzem, hogy nagy a felelősségem, hogy mit és mennyit engedek nézni, használni...
De hiszen engem is elvarázsol és képes vagyok egy-két órát is varrós blogokat olvasgatni...
Felgyorsult körülöttünk a világ, internet segítségével esetleg megpróbálhatunk lépést tartani ... csak nem tudom, hogy akarunk e? Jó e ez nekünk?

panyizsuzsi írta...

Sziasztok! Köszi ezt a posztot Colette. Persze az én válaszom már nem lesz "ártatlan" hiszen a következő posztot is olvastam.

Az én véleményem nagyon kettős, így az internet megítélése sokban attól függ, hogy ki mire használja. Mert ezt mindenre lehet használni.
Nekem egyrészt időt ad, hogy nem kell utazni, üzletet üzemeltetni, itthonról a gyerekek mellől elmenni. Az információimat pedig szűrten és célzottan szerzem meg.
De időt is vesz el, mert e-maileket válaszolok, feltöltök és letöltök, fotózok stb.

Én egyre nem használom, bár ezt sokan itt mint pozitívum emeltétek ki. Emberi kapcsolatokat a net nem helyettesít. Vannak barátaim, akikkel itt ismerkedtem meg, de a kapcsolat mindig személyessé és valóssá változott. Virtuális térben én nem tudok és nem akarok barát lenni!

colette írta...

Köszi Zsuzsi a legjobbkor írtad, mert azt hiszem már én sem szeretnék az interneten barátkozni, inkább azokra szentelek több időt, akikkel találkozhatom is az életben ... és elfogadnak olyannak amilyen vagyok.

csutkababa írta...

Kedves Colette, akit szeretünk!!!
Szavaimat a jóindulat vezérli.
Ma lehet, hogy az indulat beszél belőled, gyakran megtörténik velem is.
Küzdök is ellene naponta!
Tudod tanítunk, tanulunk!!!
Nincs siker vagy kudarc, csak tanulság.
Kicsit hagyni kell most tisztulni a dolgokat.
Szeretettel: Ildikó

colette írta...

Kedves Csutkababa és mindenki aki barátsággal tud közelíteni felém.
Érlelem magamban a gondolatot, és a tanulságomat megpróbálom majd megosztani veletek, addig is szép napokat: colette

Rendszeres olvasók

Számláló