2009. április 9., csütörtök

Feltöltődés

   A hétvége  strapás volt, mivel eléggé elszoktam a vásározástól. Három éve intenzíven hanyagoltam ezeket a fórumokat, de előtte is a férjemmel együtt vettünk bennük részt, s ez nagy segítség volt.  
  Más szelek fújnak, legalábbis az én fejemben:))) Olvasom a kreatív blogokat, ki így, ki úgy de úgytűnik mindenki boldogulni szeretne. Szándékosan nem szólalok meg... Biztosan én csinálok valamit rosszul. Az én szekerem visszafelé indult onnét,  ahová többetek most készül útnakindulni, pedig nem nyugdíjba készülök:))) Vállalkozói tanácsokat nem mernék senkinek adni, de az én olvasatomban kézműves alkotó-vállalkozó  nem létezik. Ellentétesek és összeegyeztethetetlenek az érdekeik. Minimum két ember kell hozzá, hogy működőképes legyen, a két embernek pedig egy irányba kell nézni, egy malomban kell őrölni. Az egyik az alkotó, a másik a manager-vállalkozó-kereskedő, kinek mire van szüksége.  Nekem a férjem tíz évig tolta a szekeremet, köszönet neki érte. Mindent együtt csináltunk, szerintem jó volt a "marketing", és lelkesen-hitelesen képviselte a dolgaimat. Nem tartottam közvélemény kutatást, de bejártuk az egész országot a portékánkkal, így gondolom elég sokan ismerték a SZÍN-FOLTOS termékeinket. Ennek a szekérnek most mégis kiesett mind a négy kereke, és az árok parton dekkol, több száz, ezer kézműves szekérrel egyetemben...
   És ez onnét jutott az eszembe, hogy már lassan skrizofén leszek attól, hogy a való világban másképp szól a dal, mint a kreatív blogokból az ének.... Gondolatébresztőnek szántam...

Apropó dal és ének. A hét elején a jó időben a jó helyen voltam. Feltöltődésem egyik helyszíne egy előadóest volt, Kovács Ákossal.  "Mindha világunkban", "percemberek" között, egy
 " átmeneti korban", felemelő volt látni sokoldalúságát. Vallomásai prózában a Bibliáról, Krúdy Gyuláról, Babits Mihályról, múltunkról, jövőnkről elgondolkodtató és tanulságos. Feltámadásra várva, nyitott szívvel-lélekkel-füllel ültem a hallgatók között. Bár egy kicsit hiányzott, hogy most nem csendült fel egyetlen tőle ismert dallam, de színészi teljesítménye sem volt utolsó. Sőt:)))

A végére pedig, de nem utolsó sorban néhány köszönet:
Barátoknak,  alkotótársaknak  akik virágnyelven is értik a szavaimat. Volt tanárnőmnek-osztályfőnökömnek, aki mindig megérzi, hogy mikor van szükségem egy kis szeretetbombára ( tőle kaptam ezt a képeslapot). Az új virtuális barátoknak, akik meglátogattak a vásárban és kedves ajándékokkal halmoztak, és azoknak akik jönni szerettek volna, de nem tehették.  Régi vásárlóimnak, akik még a Szín-foltos ruhákat keresték,  és az újaknak, akik már Colette néven szólítottak, és ráismertek a MESKA-n lévő dolgaimra... Köszönöm, hogy vagytok!!!

Reich Károly: Meseillusztráció, akvarell

7 megjegyzés:

Bea írta...

Remélem, hogy meg tudod valahogy oldani ezt a "kerékcserét", mert a munkáid hiányoznának a piacról, szerintem. Amúgy megfogadtam, hogy üzleti dolgokról nem fogok nyilvánosan disputálni- csak a szavaid alapján kérdezem, hogy mire gondolsz most? Hogy építészként dolgozol majd? Abban is biztos jó lennél- legalábbis esztétikus. :)
Nekünk be van építve a vállalkozásunkba az én tevékenységem is- de ezzel együtt én csak napi pár órát tudok ezzel foglalkozni, segítséget még enm találtam, éppen azért, mert a legtöbb ember úgy áll hozzá, hogy legyen meg a ruha minél előbb, keressen minél több pénzt kis idő alatt... na így nem lehet alkotni. Máshogy meg nem lehet pénzt keresni
- legalábbis nem annyit, hogy egy családot el tudjál tartani belőle.
Én ezt szeretem csinálni- és meg kell, hogy mondjam, nem találtam más munkát. 40 éves elmúltam, nyelvtudásom nincs- mondjuk, az lehetne, ha nem lennék lusta- a kapcsolataim leépültek a gyerknevelés ideje alatt, a diplomámmal sem találok munkát... nem panaszkodni akarok, mert tetszenek a munkáim az embereknek, és szeretem is csinálni, csak évekig szerettem volna csapatban, cégnél dolgozni- hát ez vágyálom maradt. Amúgy sok kismama van a blogolók között- akiknek igen jól jön ez a kis pénz, amit kereshetnek ezzel a szép munkával. Szerintem.

Miss Scotty írta...

Manapság már három és nem kettő ember kell egy jól menő vállalkozáshoz. Az alkotó, a manager és egy informatikus guru. Nálunk mindez egy családon belül található és nagyon jól tudunk együtt működni.

gemkapocs írta...

Nagyon egyet értek veled, hogy a kézműves alkotó vállalkozó feladat túl sok egy embernek, ha az egyikre koncentrál a másikkal lesz problémája.
Szerintem az nagyon szerencsés alkotó, aki megkapja a támogatást valakitől, vagy még az működik jól, ha nem kell túl sok pénzt keresnie a kreatív munkával, mert van egy főállása és csak annyit kreatívkodik, amennyi jól esik neki.
Az se kedvez a kreatívoknak, hogy sokan szívesen csinálják, és a piac eléggé be van szűkülve.
Nagyon szeretem a munkáidat, öröm számomra benézni a blogodba.
Amit Te csinálsz, az szerintem nagyon jó, kívánom, hogy a szekered jól menjen tovább!

Endy írta...

Szèp az illusztràciò, Reich egy kedvencem. ...kitartàs, mindenutt nehèz most. Szèp hùsvètot nektek!

Lonci (Győr) írta...

Szerintem ennél most már csak jobb lehet, talán felfelé megyünk az egy helyben toporgás után

foltoska írta...

Valahol olvastam, hogy a siker titka, ha érti az ember a dolgát, szereti azt és hisz benne.A mai világban mindenütt nehézségek vannak. Te a munkádban a felsőfokot érted el. Nagyon szép dolgokat alkotsz, sok embert gyönyörködtetnek a munkáid. Szereted csinálni, az sugárzik a dolgaidból. Hinni kell benne. Én is neked szurkolok, hogy megtaláld a számításodat!

Színia írta...

Köszönöm a hozzászólásodat, és áldott Húsvétot kívánok a hófehérbe öltözött cseresznyefák "árnyékában". "Ők" ugyanis tudják, mi az ünnep lényege.

Rendszeres olvasók

Számláló