2009. április 29., szerda

Japán hangulat

Biztosan nektek is van élményetek róla, mikor japán turistacsoport megjelenik valahol, sok apró feketehajú emberke, fekete-szürke-barna ruhában...
Huszonéves koromban volt szerencsém Dél-Koreába eljutni, s ott is ezt tapasztaltam, hogy kizárólag fekete-barna-szürke ruhában jelentek meg az emberkék. Nem kutattam különösen ennek a jelenségnek az okát, hogy miért nem kultiválják a színeket, ha valaki tud épkézláb magyarázatot rá, szívesen veszem.
Aztán ott vannak a japán foltvarrós újságok, főképp a táskavarrósak, s ott is folytatódik ez a színeket mellőző szürke világ. Lehet, hogy rendben van a lelkük, s nincs szükségük ilyen kívülről jövő kompenzációra??? Ki tudja!!!
Egy biztos, ennek ellenére nagyon szeretem a kultúrájuk minden szeletét.
Mindez onnét jutott az eszembe, mert holnap ballagásra megyünk, és egy kedves leányzónak készítettem ezt a táskát ajándékba. Fekete hajú, apró termetű, porcelánarcú teremtés, akár egy japán gésa.... és amennyire ismerem vonzódik ezekhez a nem túl inpulzív színekhez.
Örülni fog neki???
Posted by Picasa

15 megjegyzés:

szarvasmici írta...

Mit lehet erre mondani? Szerintem ha csak arra gondolsz, hogy lesz nála egy kazal virág, akkor mindenképp hálás lesz, hogy kap egy ajándékot, amit a vállára akaszthat. Ráadásul szép darab, biztosan passzol majd a kosztümhöz is, szóval tökéletes. A táska tehát szép (naná), az ötlet jó... hát hogyne tetszene majd! Ha mégsem, szívesen megadom a címemet, ahová elküldheti a kisasszony. :)

Csigi írta...

Hogyne tetszene neki! Nagyon szép lett. Én is beállok a sorba, azok közé akik szívesen elfogadnák, és biztosan mögém is beállnak még :)
Amúgy Győrben veszed az anyagokat? Júniusban megyek haza Győrbe, de fogalmam sincs, hogy mostanság hol lehet ott szép méterárut venni.

Bea írta...

Hűha, Szarvasmici megelőzött, én is jelentkeznék érte, ha neki mégsem tetszene (ami szerintem ki van zárva, mert ez a táskád is nagyon szép lett). Nekem még postáznod sem kell, érte megyek:)))

colette írta...

Ha már fáradt vagyok, mindig feldobtok, olyan jókat írtok.
Mici különösen mosolyra fakaszt:)))

Csigi, minden anyag szép, csak meg kell látni benne a szépséget, no meg megtalálni a megfelelő helyét.
Van jó anyagbolt, de ott én is csak a méretes klienseknek veszek anyagokat, mert drága hely:(((
Ebbe a táskába csupa újrahasznosított anyag van, kivétel a fekete, ami vékony düftin.

Bea írta...

Nekem úgy rémlik porc.festő koromból, hogy különböző korszakok voltak a japán festészetben. Az elején volt a tusrajz, amivel művészi színvonalra emelték a fekete-fehér szín játékát. Később kezdték el használni a színeket, és voltak nagyon színpompás korszakok- különböző császárok dinasztiáiról elnevezve. Szerintem a színek visszaredukálása a kezdetekre mutat vissza.
Nekem ugyan nem stílusom, de szép, finom munkát alkottál- megint.

Czkriszta írta...

Ez érdekes, én mindig is ezeket a visszafogott színeket kedveltem. Vagyis szeretem én a szinesebb dolgokat is,de ha alkalmazni kellene pl. ruházat vagy lakberendezés terén megijedek és marad a jól bevállt fekete-szürke-krém összeállítás.Abban nem lehet csalódni.Nekem ezek a színek a minimalizmust jelentik.

colette írta...

Igazatok lehet, valahol az igazság fekete és fehér között félúton a szürkénél lehet. Meg tudvalevő, hogy ha az összes színt összekeverjük, akkor szürkét kapunk. A színek királynőjének is szokták-szoktam nevezni. Talán jó volna ha még többen megszólalnának azok közül, akiknek vonzódása van eme szürkeséghez. Nekem a minimalizmus mellett az érzelem mentesség is eszembe jut róla. Ha van köztetek valaki, aki a japán mentalitást közelebbről ismeri, akkor ő biztos segíthet megfejteni ezt a színtelenséget.

bruercsi írta...

Ezt komolyan kérdezed? Alapvetően menőek ezek a színek ebben az életkorban (na jó, egy-két halálfej még jól jön, brrr). Fiatalos, klassz táskát varrtál!!

colette írta...

Drága Bruercsi, ezt én is tudom, meg én is voltam 18 éves, és talpig feketébe jártam, de most tényleg őszintén érdekel, hogy milyen egyéb mély tartalmak bújnak meg e szürkeség mögött?

Edige írta...

Naná, hogy örülni fog neki...

anyahajó írta...

Érdekes, még nem figyeltem meg, pedig van a rokonságban japán nő, most hogy mondod, gőzöm nincs, hord-e színeket. A fekete táskához most csak annyi szubjektív élmény, hogy újra visszatérve a munka világába, konstatáltam, hogy alig van semleges, midenhez hordható ruhám. Mert a farmer bírja a színest, mindenem tiritarka. De ha meg akarok jelenni valahol, akkor sokkal praktikusabb a fekete-fehér egy plusz színnel. Szóval én most kezdem újrafelfedezni és megszeretni a feketét. Persze fogok horgolni sok színes sálat :) Kérdésedre konkrétan: szerintem egy Colette-táskának csak örülni lehet, bármilyen színe legyen is. A fekete pedig sokrétűen kihasználható, alapdarab.

kiseri írta...

Aki japánt ismertem, bájos, pasztellszínű ruhákat hordott, mindig színes volt, sőt annyira más, mint nálunk akkor.
A szürkét kifejezetten depressziós színnek tartják, mármint a szakértők szerint nem szabad hordani. Pedig nagyon szép tud lenni és nagyon komoly. Én mondjuk rózsaszínnel szeretem kislánykorom óta...:)

Czkriszta írta...

Érdekes a,depresszió szót meghallva -vagyis olvasva-az jutott eszembe, hogy én nagyon érzelgős hangulatember vagyok. A semleges színeket azzal magyarázom mindig,hogy ha olyan kedvem támad mindig feldobhatom valami színesebb kiegészítővel. De az alap mindig ugyanaz marad:szürke-fekete-krém.
Tudnék mesélni arról is,hogy ez hogyan hat ki a körülöttem lévőkre: pl. az oviban mindig fekete-fehérben rajzolnak meg a gyerekeim. Még jó,hogy az óvónéni tudja, hogy jó az anya-gyerek kapcsolat közöttünk.Egy gyermekpszichológus rögtön leírna.

Bea írta...

Az nagy szakmai hiba lenne tőle és felületesség. Van egy barátnőm, mindig sötétben jár, nagyrészt feketében. Semmi depresszió, csak az áll jól neki. Nem is ronda, jó alakja is van, egyszerűen abban érzi jól magát, és olyan karakteres lesz tőle.
Gyerekrajzzal már engem is kiborított egy ilyen felületes véleménnyel egy ismerősöm. Az volt a szerencséje, hogy nem pszichológus, így nem vettem komolyan. (És nem is volt igaza.)
Amúgy a gyerekrajz elemzést min. 2 évig tanulják az egyetmen, nem olyan egyszerű az!

Barbi írta...

Hogyne örülne neki! Szép lett, mint minden Colette-darab! :)Én sem tudom, miért nem szeretik keleten különösebben a színeket, jó a szemnek,a léleknek.

Rendszeres olvasók

Számláló