2009. december 22., kedd

Karácsonyi csevegés...




    "Az anyjuk behozza a káposztás levest a kolbásszal, aztán a mákos gubát. Azután a túrós csíkot. Azután a mézes ostyát ( mely hetek óta fenn függött fehér asztalkendőbe bekötve a mestergerendán, hogy az imposztorok föl ne érjenek), azután a sertésaprólékot. Azután az almát, diót.
   De már a diónál megmutatja az apjuk, hogy mit tud.
   - Lassan, gyerekek! Ne kapkodjatok! A körmödre ütök, te Sári. Ami most jön, az nem bolondság. Nyúljatok be a szakajtóba, mindeniktek vegyen ki egy diót. Te is, feleségem!
   - Hát az mire való?
   - Semmi se bizonyosabb annál. Amelyik olyan diót választott, hogy a magja egészséges, annak ugyan semmi baja sem lesz az idén. Olyan lesz, mint a halcsík. De ha a diója romlott vagy penészes, az nem lesz ment a nyavalyáktól. Azon szerint, amint egy gerezd vagy kettő rohadt el.
     ( Bolondság ehhez képest minden doktori tudomány.)"


Mikszáth Kálmán: Falusi karácsony / részlet /


Posted by Picasa

2 megjegyzés:

Rinka írta...

De régen olvastam, köszönöm, hogy eszembe juttadtad, elő is keresem. A mi családunkban (egy régi, szép népszokás után) az a hagyomány, hogy szenteste vacsora után egy szép piros almát annyi felé osztunk, ahányan ülünk az asztalnál, hogy a következő karácsonykor is épségben,szeretetben együtt lehessünk.

Larion írta...

Boldog Karácsonyt, Colette !!!!!!!!

Rendszeres olvasók

Számláló