2009. december 10., csütörtök

Gondolatok mérés közben...



Néhány próbasütésen túl vagyok...de  ezekből a 25-30 dkg-os receptekből elegem lett, mert ahogy sütöttem az aprósütit, úgy hordta el a család apraja-nagyja... természetesen dícsérték, hogy jobb kedvre derítsenek. Tegnap egy "dupla" adaggal próbálkoztam... de mivel benne van a pakliban, hogy egy tepsinyi mondjuk bennfelejtődik a sütőbe és szénné ég,  ezután a " triplával próbálkozom. Egyszóval a kostolót és az elégetteket leszámítva a dupla adag felét sikerült a fémdobozba menekítenem, s most jól áttekerem a ragszalaggal, hogy esténként a kamrába matató-kutató kezek ne férjenek hozzá:-)))
De igazából a méricskélés közben más dolgok jutottak az eszembe... fáradtságról, végkimerülésről, könnyekről... Igazából rajtunk áll, hogy milyen ADVENTET teremtünk magunkban... még akkor is, ha tengernyi a teendőnk, intézni valónk...
 Úgy érzem, hogy az előző évekhez képest most nagyobb bennem a békesség, s ezt Reményik Sándor soraival szeretném nektek kifejezni:

" Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom:-
Előbb elzárnám a láda fiába,
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
 Nem  riasztja el első mozdulásom?

De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
Itt, itt van mindennek a megoldása,
Szűnjön szívetek szüntelen sírása!

És elrendeznék mindent olyan szépen:
Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.

/ Reményik Sándor: Az én békességem /



Posted by Picasa

11 megjegyzés:

mammka írta...

Milyen gyönyörű verse ez is Reményiknek,köszönöm!nem ismertem....Pedig megvan a kötete-i.
Olyan jó lenne már nem bejárni dolgozni.....így nem tudom mi lesz már megint velem?:(

Mici írta...

Nagyon megnyugtató ez a vers szép. Annyira elképzeltem magam abban a pillanatban, amikor eljön a csoda... ez a két ünnep között menthetetlenül meg fog történni velem, simára alszom az arcomat, és sokat játszok a gyerkőcökkel. Talán kreatívkodni is engedem őket, és én is sütök majd valami fincsiséget, és főzök is nagyszerűt. De azon sem fogok csodálkozni, ha január elsejének hajnalán petárda durrogásra ébredve szembesülök azzal, hogy napokat aludtam át.

Szentpyr írta...

nagyon szeretnivaló ez a bejegyzés!!:)

Ildikó írta...

Minden nap lesem, hogy mikor írsz valamit, mert mindig megtalálom Benned azt, amit én is érzek és ez valahogy nagyon jó érzés. A békénket mi teremtjük meg magunkban: csoda jó érzés nem rohanni, nem tolakodni a hiper-szuperekben, a piacon beszerezni, és a pocakos hentesbácsinál a főznivalókat. Esténként pedig a mézes-fahéj-vanília-narancs illattól átölelten lepihenni. Egymásnak olvasni, és alkotni.
Békés adventi készülődést kívánok továbbra.

ZsuzS írta...

Nagyon szép! Az én lelkemnek most pont ez kellett.

SDAnita írta...

En a verset mar nem is dicserem ...:-))) Az en kis csaladomban a mezeskalacs sutesenek ritusa az, ami megteremti ezt a hangulatot. A gyerkocok szaggatjak az altalam elkeszitett tesztat, tepsibe rakom es a csalad feje, gondos parom orzi a suteset. Igy mindenkinek megvan a feladata, egyutt a csalad ! A mezes illat pedig minden mast feladtet. Reg nem a sutirol, hanem egymasrol szol.... O, es igen egy ilyen csodaszep merlegen adagolt hozzavalokbol meg finomabb ! En is ezt hasznalom !

Ela írta...

Felicitari pentru blog si in special pentru genti!Sunt superbe! Le admir mereu!

Bernadette írta...

:-).
Ezt megelőzendő az utolsó pillanatban állok neki a sütiknek :-). És rögtön triplával. Pedig az aprónép, és a nagyobbacska is erősen érdeklődik, mikor lesz jó sütiillat :-)

csipkebogyo írta...

Nem ismertem én sem ezt a verset,és nagyon jó volt olvasni, köszönöm. Bevallom nekem most egy kicsit hiányzik a nyüzsgés.

colette írta...

mammka: szívesen máskor is:-)))

Mici: én már nem bírom ezeket a szélsőségeket, belefáradtam:-)))

Szentpyr: kedves vagy:-)))

Ildikó:köszönöm, minden nap megfogalmazok egy bejegyzést, de egyre ritkábban realizálódik. Jó érzés tudni, hogy várod... talán többen várják:-)))

ZsuzS: ezért született meg ez a bejegyzés, hogy akinek szüksége van rá, azt megtalálja:-)))

SDAnita: szép rítus, tartsátok meg ezt a szokást amíg csak lehet:-)))

Ela: :-)))

Bernadett: jobb később, mint soha:-))) Esetleg kitűzheted célul, hogy minden évben egy nappal előbb elkezded:-)))

csipkebogyó: köszi, hogy írtál:-)))
Nálam ennek a nyugalmi állapotnak nem ellenpontja a nyüzsi, az így is jelen van!!! Inkább, hogy nem feszítem meg magam feleslegesen, erről szól a tanmese:-)))

Polly írta...

Nagyon szép ez a vers. Köszönöm.

Rendszeres olvasók

Számláló