2009. december 10., csütörtök

Gondolatok mérés közben...



Néhány próbasütésen túl vagyok...de  ezekből a 25-30 dkg-os receptekből elegem lett, mert ahogy sütöttem az aprósütit, úgy hordta el a család apraja-nagyja... természetesen dícsérték, hogy jobb kedvre derítsenek. Tegnap egy "dupla" adaggal próbálkoztam... de mivel benne van a pakliban, hogy egy tepsinyi mondjuk bennfelejtődik a sütőbe és szénné ég,  ezután a " triplával próbálkozom. Egyszóval a kostolót és az elégetteket leszámítva a dupla adag felét sikerült a fémdobozba menekítenem, s most jól áttekerem a ragszalaggal, hogy esténként a kamrába matató-kutató kezek ne férjenek hozzá:-)))
De igazából a méricskélés közben más dolgok jutottak az eszembe... fáradtságról, végkimerülésről, könnyekről... Igazából rajtunk áll, hogy milyen ADVENTET teremtünk magunkban... még akkor is, ha tengernyi a teendőnk, intézni valónk...
 Úgy érzem, hogy az előző évekhez képest most nagyobb bennem a békesség, s ezt Reményik Sándor soraival szeretném nektek kifejezni:

" Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom:-
Előbb elzárnám a láda fiába,
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
 Nem  riasztja el első mozdulásom?

De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
Itt, itt van mindennek a megoldása,
Szűnjön szívetek szüntelen sírása!

És elrendeznék mindent olyan szépen:
Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.

/ Reményik Sándor: Az én békességem /



Posted by Picasa

10 megjegyzés:

Monika írta...

Milyen gyönyörű verse ez is Reményiknek,köszönöm!nem ismertem....Pedig megvan a kötete-i.
Olyan jó lenne már nem bejárni dolgozni.....így nem tudom mi lesz már megint velem?:(

Szentpyr írta...

nagyon szeretnivaló ez a bejegyzés!!:)

Ildikó írta...

Minden nap lesem, hogy mikor írsz valamit, mert mindig megtalálom Benned azt, amit én is érzek és ez valahogy nagyon jó érzés. A békénket mi teremtjük meg magunkban: csoda jó érzés nem rohanni, nem tolakodni a hiper-szuperekben, a piacon beszerezni, és a pocakos hentesbácsinál a főznivalókat. Esténként pedig a mézes-fahéj-vanília-narancs illattól átölelten lepihenni. Egymásnak olvasni, és alkotni.
Békés adventi készülődést kívánok továbbra.

ZsuzS írta...

Nagyon szép! Az én lelkemnek most pont ez kellett.

SDAnita írta...

En a verset mar nem is dicserem ...:-))) Az en kis csaladomban a mezeskalacs sutesenek ritusa az, ami megteremti ezt a hangulatot. A gyerkocok szaggatjak az altalam elkeszitett tesztat, tepsibe rakom es a csalad feje, gondos parom orzi a suteset. Igy mindenkinek megvan a feladata, egyutt a csalad ! A mezes illat pedig minden mast feladtet. Reg nem a sutirol, hanem egymasrol szol.... O, es igen egy ilyen csodaszep merlegen adagolt hozzavalokbol meg finomabb ! En is ezt hasznalom !

Ela írta...

Felicitari pentru blog si in special pentru genti!Sunt superbe! Le admir mereu!

Bernadette írta...

:-).
Ezt megelőzendő az utolsó pillanatban állok neki a sütiknek :-). És rögtön triplával. Pedig az aprónép, és a nagyobbacska is erősen érdeklődik, mikor lesz jó sütiillat :-)

Szilvi írta...

Nem ismertem én sem ezt a verset,és nagyon jó volt olvasni, köszönöm. Bevallom nekem most egy kicsit hiányzik a nyüzsgés.

Colette írta...

mammka: szívesen máskor is:-)))

Mici: én már nem bírom ezeket a szélsőségeket, belefáradtam:-)))

Szentpyr: kedves vagy:-)))

Ildikó:köszönöm, minden nap megfogalmazok egy bejegyzést, de egyre ritkábban realizálódik. Jó érzés tudni, hogy várod... talán többen várják:-)))

ZsuzS: ezért született meg ez a bejegyzés, hogy akinek szüksége van rá, azt megtalálja:-)))

SDAnita: szép rítus, tartsátok meg ezt a szokást amíg csak lehet:-)))

Ela: :-)))

Bernadett: jobb később, mint soha:-))) Esetleg kitűzheted célul, hogy minden évben egy nappal előbb elkezded:-)))

csipkebogyó: köszi, hogy írtál:-)))
Nálam ennek a nyugalmi állapotnak nem ellenpontja a nyüzsi, az így is jelen van!!! Inkább, hogy nem feszítem meg magam feleslegesen, erről szól a tanmese:-)))

Polly írta...

Nagyon szép ez a vers. Köszönöm.

Rendszeres olvasók

Számláló