2010. április 25., vasárnap

Lélekmadár, tulipánfa és a többiek...

A szombati alkotónapról képekben...








Ha én tulipán lehetnék...
akkor olyan színes lennék, mint a sztyeppék vadtulipánja, 
és olyan néma, mint Kányádi tulipánja.
De nem az vagyok.

Fogaddjátok a mintákat sok szeretettel!
 Alkossatok belőle valami virulót, üdítőt, felemelőt mindannyiunk örömére! 

" ...tavasszal újra és újra visszatérõ, üdítõ, felemelõ élmény formájában jelenik meg a hirtelen kivirító, vad tulipánok piros, fehér és sárga színfoltja, a szerelmi vágy legintenzívebb feléIedésénel: idõszakában. A tulipános táj képe lesz tehát legüditõbb, legmélyebb természeti élmény számukra a kemény hideg tél és a tikkasztó, perzselõ nyár megpróbáltatásaival, szenvedéseivel szemben, a szomszédok támadásaira mindig kész feszítõ lelki állapotban. Ezért a tulipán a hasonló érzéseket: a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet, az elismerés érzéseit, élményeit keltette fel lelkükben, formája és színe pedig ezeknek az érzéseknek lett közvetítõje népi mûvészetükben, közhasználati tárgyaik díszítésén. Ezeknek az érzéseknek idõben megszakíthatatlan, nélkülözhetetlen kifejezési vágya, mint minden nemzedék törvényszerû lelki szükséglete, az érzésekkel együtt azok kifejezési eszközét, a tulipánformát megszakíthatatlan idõbeli folytonosságban közvetítette számunkra a pusztai élet korszakától egészen napjainkig."

/ Ősi magyar népművészet-tanulmány/


19 megjegyzés:

Shushanna írta...

Az a kis tulipánkunyhó...! Imádom!
És tényleg használhatom?
Köszönöm!!!:)

Hunszil írta...

Vha, gyönyörűségeseket alkottatok, a mintákat meg köszönjük, A szívem csücske a szíves tuli :)))

Zazálea írta...

Én nem merem használni... az a lélekmadár!

Csilla böködéje írta...

Colette, nagyon köszönöm! A tulipán a kedvencem. Csodálatosak ezek a motívumok.

colette írta...

Kiegészítés: jószívvel adtam, és nagyon bízok a befogadók lelkiismeretében, hogy örömforrásnak használják és nem pénzkeresetnek.
Készíts belőle magadnak bármit, vagy embertársaid megörvendeztetésére, de ellenszolgáltatás nélkül.
Kellenek ezek a pillanatok,
vagy nem?!!!

kedo írta...

HŰŰŰ Ti aztán nem tétlenkedtetek...nagyon szépek!!!!

Hajnoca írta...

Én is elvittem. Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk.

örülök, hogy színesedik a blogod!:-)

FKriszti írta...

Köszönöm!!! Talán egyszer megpróbálkozom vele.Nagyon szépeket készítettetek !!

napraforgó írta...

Én is nagyon vártam már a képes beszámolót. Sejtettem, hogy nagyon szépeket fogtok alkotni. A mintákat pedig nagyon-nagyon köszönjük, szerintem sokunk nevében!

Edina írta...

Gyönyörűek lettek!

lomaquilt írta...

Nagyon szépek és nagyon köszönöm!

Shushanna írta...

Remélem a korábban elkészült magyar motívumos dolgaim nem tévesztenek meg ( ha egyszer a fotóalbumom felé járnál )...van hasonlóság, mivel a közkincsből merítettem én is. Gondolom az "egy az egyben" felhasználásra gondolsz...Szívesen venném a választ, mert a magyar motívumos kis zsákjaimat azóta is szívesen készítem, hogy Byme játékot indított. Esetenként bizony pénzért... Nem szeretnék félreértést...
Köszönöm.:)

Zazálea írta...

Így gondoltam én is, a "nem merem" arra vonatkozott, hogy nem lesz annyira kifejező az én átiratomban, mint a rajzon... akkor meg minek, ugyebár... :o(

colette írta...

Én szívesen adtam, a felhasználással kapcsolatos kételyek nem az enyémek... holnap nem fogom számonkérni senkitől, hogy mire használta őket, szerintem ez puszta lelkiismreti kérdés.
Mindenesetre a kommentek egy része alapján kezdem magam hülyén érezni, de majd elmúlik:-)))))))))))))

Zazálea írta...

Sose tedd, nem érdemes!:o)

Millie írta...

A tulipánkunyhót mindenképpen elkészítem üvegmatricával a konyhám ablakára! Fantasztikus vagy! Köszönöm!

Shushanna írta...

Drága Colette! Éreztem, hogy nem tudom jól megfogalmazni...:(((
Ne érezd magad "hülyén"! Nagyon hálás vagyok azért a sok gondolati és kézzel fogható kincsért, amit megosztasz velünk. Nem tudhatom mit ismersz a munkáimból, tényleg a félreértést szerettem volna elkerülni...:) Hiszen annyira szeretem ezeket a motívumokat...

Azt viszont nagyon nem, ha etikátlanul történnek dolgok...mint sok esetben...itt-ott olvastam kisebb-nagyobb háborgásról utánzás, másolás stb. tekintetében...a blogodban is, máséban is. Nem szeretnék a "másolókhoz " tartozni...csak ennyi, amiről szólt a bejegyzés...A lelkiismeretem alapján varrok ezután is.

Talán így már más...(???)
Remélem lesz módom megismerni Téged egy alkotónapon, ahol a kezembe kapom tőled a tudásod egy részét...ahol majd egyértelműbben kiderül a szándék...:) Eddigi - nem kevés, Neked írt kommentem alapján - sem látszik más, mint elismerés és hála...

Nem tudom miért érzek néha egy vékony falat, ha feléd nézek...Megpróbálom magamban megkeresni az okot, valószínűleg ott van. A legjobb szándékkal...:)

( Lehet, hogy nem ide kellett volna ezeket leírnom, Colette? Nem tudom ...nem akartam tolakodni, nem ismerlek... ne haragudj, semmiért! Nem érdemes...)

colette írta...

Zazálea: már is túl vagyok rajta, de azért a megjegyzésed sokkal többről szól, mint azt hiszed... forgatom magamban rendesen... valami kényes pontra tapintott, de próbálom visszaküldeni a szőnyeg alá:-))))

Shushanna: már el is múlt... haragudni meg igazán nem szoktam:-)))
A fal pedig sajna valóban ott van, de azt nem Te, hanem én húztam, de igyekszem lebontani. Tudod a nagyegójú, magabiztos álarc -nekem is van ilyen, nemcsak másnak-mögött egy tépelődő valakit találsz, akit elég könnyen ki lehet billenteni a lelkivilágából- szerencsére hamar vissza is áll az egyensúly:-)))
A személyes találkozás szerintem sokat segítene a helyzeten, mert azt hiszem az egészben ez az arctalan, szemkontaktus nélküli kommunikáció, ami a szilárd pontról elmozdít, elbizonytalanít:-)))Tudod, én ezt úgy élem meg, mintha két sötétnapszemüveges beszélgetne egymással:-)))
Utólagosan is köszönöm a hozzászólásod, mert tanulságos volt, és nem gondolom, hogy ne tartozna másokra.
Üdvözlettel: Colette

Akik elsőre elfogadták tőlem a mintákat, sok sikert a megvalósításukhoz. Várjuk a róluk készült publikációt és képeket:-)))

Shushanna írta...

Fülig ér a szám:)))
Nagy örömet szereztél.

Egyszer, mert biztos voltam benne, hogy ilyen Ember van a napszemüveg mögött:) és...

mert olyan nehéz azt az első lépést megtenni, amikor az ember be meri vallani, hogy bizony...létezhet körülötte is egy - akár saját maga számára is megmászhatatlan, esetenként elviselhetetlen - fal.

Tanulságos volt...nekem is. Oda kell figyelnem jobban a megfogalmazásokra. A "nagyegódat" én sose éreztem, a magabiztosságod egészséges és megalapozott, a tépelődés meg csak előre visz...:)

Folyt. köv. valamikor nyáron, alig várom...!:) De napszemüvegben leszek, mert nem bírom az erős napsütést...:)))

Köszönöm Colette!!!

Rendszeres olvasók

Számláló