2010. április 13., kedd

Az ALKOTÓ EMBER

Vita önmagammal ( alcím)

    Tegnap éjjel szembesültem a ténnyel, hogy nincs bemutatkozó szöveg a blogomon ( persze most mosolyogsz, mert ha ide jársz nap mint nap, akkor már elég jól ismersz ). Sőt a nevem se volt kiírva, csupán ez a rajtam ragadt "művésznév": Colette. Mikor ezt a blogot elindítottam, hónapokig azon gondolkodtam, hogy milyen néven jelenjek meg. A Szín-folt név, már annyira nem számított egyedinek és csak ránk jellemezőnek, -cégnévnek meg már akkoriban is foglalt volt-,  el kellett temetni.
        Ezzel a németes-franciás névvel ( Ludvig Nicolette), ráadásul "c"-vel és "e"-vel a végén, pedig időnként szinte már tehernek számított magyarnak lenni... de ezeket a hülye gondolatokat száműztem a fejemből. Ezt a nevet választottam ehhez a földi légyotthoz, a szüleim áldásukat adták rá, ez már így marad:-))) Végiggondoltam,  gyerekkorom óta hogyan becéztek: Kokó ( nagypapám), Nicó ( anyukám), Niki ( barátaim), Nicike ( középiskolás társaim)... így aztán lettem Colette, ahogy eddig senki nem szólított.
       Egy kicsit elkanyarodtam... szóval kiírtam a nevem... és elgondolkodtam az ALKOTÓ EMBERRŐL.
Aki játszik, mint ahogy azt egy gyermek is teszi..., gondolatai szabadok, mint a madár..., szomorú de a következő pillanatban önfeledten  nevet..., keresi a helyét a világban, igyekszik megérteni a dolgok rendjét.
Szelleme szabad, lelke szárnyal, két keze alkotásba lendül. Keresi a harmóniát, törekszik rá hogy önmagában ezt meglelje, és társai felé is sugározni tudja. Az élet bármely pillanatában képes az ÖRÖMÖT észrevenni, megélni, átérezni. Vannak racionális gondolatai, de mivel emóció erősebbek, nem ezek irányítják életét.
Állandóan keres, és vele együtt folyamatosan változik. Az egyik nap minden világos a számára, míg máskor teljes a homály, de akkor is tudja, mit kell tennie. Egy sütemény, egy fényjáték, egy szál virág fotójával is érzékeltetni tudja, hogy az élet szép és örök... 
      Egy napon úgy érzi, hogy másokkal is megosztaná gondolatait, érzéseit, alkotásának epizódjait, mert lehet, hogy valakinek inspiráció, vagy mert azt bízták rá odafönn, hogy lelkesítsen! Nem ír könnyen, sőt kínlódva keresi a szavakat, de valami azt súgja, hogy jó úton jár... Már nem érdekli a SIKER, a PÉNZ, a VÁLLALKOZÁS, mégis részei az életének, mert hát élni is kell valamiből! 
Magamról írtam?! Lehet. És te milyen ALKOTÓ EMBER vagy? Reggel kianalizálod a gondolataidat, és különválogatod Racionális és Érzelmi elemekre? Aztán amikhez érdekeid kötnek, azokat kiszellőzteted a blogodban, ami meg az érzelmi részét illeti kibeszéled a barátnőddel egy kávé mellett? Én  Kerek ( így is úgy is:-)))) vagyok és Egész. A blogom ( nem pletyka szinten)  mindarról szól, ami hozzám tartozik és körülvesz. Ha unalmas, úgy is tovább lépsz, ha érdekes visszatérsz:-)))

Mindez az ITT OLVASOTT ELEMZÉSEK margójára íródott ki belőlem. Már megtanultam, hogy nem szükséges mindenre reagálni, de időnként kötelező. Az oldal segítő szándékát nem vonom kétségbe... mindenki annyit vegyen belőle magához, amennyire ALKOTÓ EMBERKÉNT nyitott!

33 megjegyzés:

kedo írta...

...akkor én most csatlakoznék ehhez az ALKOTÓ EMBER-ANGYALHOZ...
gratulálok Colette!!!!!

Krisztallit írta...

.. viszont én most ezzel a betűtípusoddal megküzdök, pedig nagy a monitorom..:-)

Mici írta...

Húúú, akkor most megkérdezem Tőled, hogy marad ez a csontváz, vagy visszakerülnek esetleg a színek? Engem nagyon fájdalmasan érint ez a szürkeség. Épp ma, amikor megláttam a színkavalkádot a táskáidon, megörültem, és elkezdett ragyogni a lelkem. Ezen a lucskos, hűvös, szürke napon jólesett a szín. És most kiradíroztad. Bizony én is elgondolkodtam azon a bizonyos bejegyzésen, és persze érdemes megfogadni néhány tanácsot, de ami működik úgy, ahogy van, azt vétek megváltoztatni, mert egy sikeresnek mondott ember másképp látja jónak.
Kérem vissza a színeket, egy alkotó ember nem lehet szürke!!!

Ludvig Nicolett - Colette írta...

kedo: a sokszínűség fontos, de nekem már nem mindegy, hogy merre tart a világ, s benne egy ALKOTÓ EMBER! Köszönöm, hogy vagy!

krisztallit: állítottam rajta, jó volna ha el tudnád olvasni:-))))

Ilonamamzi írta...

Én is olvastam az elemzéseket, egyetértek Veled. Úgy érzem, pont a lényeg marad ki ezekből az értekezésekből (ilyen nekem az egész minimálstílus is), az az öröm, amiért nap mint nap érdemes idelátogatni.

Marcsi és Ági írta...

A szemüvegem én is feltettem:-(( Az írásod nagyon tetszik, de az oldalad egy kicsit szürke lett:-( Én ennél sokkal színesebbnek ismertelek meg!

Ludvig Nicolett - Colette írta...

Kedves Mici: tegnap éjjel vetköztem meztelenre, hogy aztán majd újra díszbe öltözzek. Elég borúsak voltak az első godolataim,jól látod a gyászt személyesíti meg a szürkeség, de lesz FELTÁMADÁS, csak még aludnom kell rá egyet! Talán az kimarad a szövegből, hogy az ALKOTÓ EMBER érzékenyebb a dolgokra, mint egy átlag:-)))))

zazálea írta...

Én ezt szeretem. Ha én én lehetek, van nekem ezzel elég bajom, de azt gondolom, úgy kerek az életem, ha magam mutatom. Én vagyok az anya, a feleség, a gondolkodó, a morcogó, az örömködő, a bénázó, a sikeres. A magánember és az "alkotó" megfér egymás mellett, békésen.

Jó volt olvasni a reakciód, köszönöm.

vezsuzsi írta...

Remélem besorolható vagyok az Alkotó ember kategóriába, pedig megdicsértek a Mákgubón.
Szívem és lelkem a gyöngyösblogomban.
A családom meg egy másikban, nem tudatos üzleti megfontolásból,hanem, mert én így érzem.
Tudom akinek nem inge, ne vegye......... na de kicsit mégis.

Ludvig Nicolett - Colette írta...

kdves vezsuzsi, egy picit másról szól az irományom. Mindengyikünk alkotó ember a maga módján. A blogod egészen iztos, hogy úgy jó, ahogy van. Részemről a család teljesen tabu ( időnként Misi képez kivételt)... de itt most nem arról írtam, hogy a családdal keverhető-e...
Nekem ezek a feszes marketing, üzleti szabályok verték ki a biztosítékot, persze az is lehet, hogy ezzel senkinek nincs gondja, csak nekem:-(

Marcsi és Ági írta...

Csak kiirom a gondolatom!
Nincs két egyforma ember, hát még két egyforma művész! Vezsuzsi blogja, munkája, egyénisége egy csoda. Nem vagyok gyöngyfűző,még gondolatban sem, de el tudom sokáig nézegetni a munkáit. Nem is attól tetszik, hogy függelten a személyétől, a családjától, nem attól fogok kedvet kapni a vásárláshoz, hogy CSAK a gyöngyökről szól a blogja. Ha vásárolok Tőle, akkor a darabjai fognak ösztönözni ebben. Mert látszik bennük az, hogy örömmel, mosolyogva, jókedvből készített tökéletest, egyedit. (lehet, hogy ez az érzés még fokozódna bennem, ha egy-egy mosolygós fotót is látnék róla) Hokata munkáit azóta sokkal jobban kedvelem, amióta megismertem őt magát. A személyisége, a mosolya is velem van a nálam lévő munkáiban.Lehet, hogy én vagyok más, mint akikre a marketingterveket írták, nekem sokszor fontos az alkotó személye, egyénisége. Colett munkáit tovább színesíti az ő személyes milióje itt a blogon. Nem lehet két blogoló művészt egy kaptafára ráhúzni!! Én is bepillantottam Mákgubó oldalára. Nekem nem tetszik az ő blogjának megjelenése. Az írásai profizmust és jószándékot tükröznek, ennek ellenére nem fordulnék hozzá marketing ügyben. Pont a blogja miatt. Nyers, rideg és élettelen a blog - nekem. Lehet, ha őt magát látnám, ismerném, akkor mást gondolnék. De tudom, hogy én lógok ki a sorból. Még a "Barátok közt" és a "Mónika show"-nak sem vagyok nézője, holott ez a két legnézettebb műsor ma Magyarországon. Én még nem érettem be a "profizmust sugalló marketingrendszerbe". Megjegyzem sok más ember sem. Mi -akik kilógunk- más értékmérők szerint élünk. Ez nem mindig kifizetődő, de a lelkünknek jobb.
SENKIT sem megbántani, sem megvédeni nem akartam. Egyszerűen kikívánkozott belőlem. Ennek a témának minden szereplője pozitív személyiség a szememben. Ha mégis valakit megbántottam volna, akkor elnézést kérek!

Nagyon örülök, hogy Colett blogja újra színes :-)) És remélem lesz még ezután is reggel sütött péksüteményről fotó a blogban!
Ági

vezsuzsi írta...

Colette értettem én,hogy ez nem csak a családról szól.
Picit fájt, hogy nem lehet kicsit hosszabban örülni,a mákgubós dicséretnek.
Szeretem a kézművesblogokat.
Szeretem azokat a blogokat, amik tele vannak emberséggel és gondolatokkal,családdal.
Szeretem azokat a blogokat, akik merészen bátran fontos témában is kiállnak a véleményük mellett, még úgyis ,hogy nagy port és vitát kavarnak fel.
Szeretem a hideg, segítőszándékú, profiszemléletű blogokat is ,mint a Mákgubó.
Ha valamelyik megtetszik ,visszatérek, ha vmelyik nem tetszik, nem járok oda.
A saját blogom csillagos 5-öst kapott, amit még az iskolában sem igazán kaptam.
Az elemzésre nem volt kötelező jelentkezni, de az ember tudta,hogy egy szubjektív,de üzleti szemléletű elemzést fog kapni.
Nem számítottam,arra ,hogy dicséretet kapok, de örülök, hogy ennek a kívánalomnak is megfelelek.
Ettől nem lett más a blogom tegnap óta...

vezsuzsi írta...

Ági köszönöm a szavaidat... :)

Barbi írta...

Én is gratulálok, csodás gondolatmenet. És valahogy ilyennek érzem magam, ahogyan leírtad. Bár nagy mértékben inkább emocionális, mint racionális ember vagyok, nálam ez soha nem lesz egyensúlyban. Szeretek csevegni, megmutatni magam. De pletykálni, igaztalan, felesleges dolgokat mondani, írni nem. Szeretem ezt a világot, amibe csöppentem (mert így megismerhettelek Téged is), sok bajomat itt mesélem el. Hát igen, az ember inkább a barátaival beszéli meg a dolgokat, mint a családjával (bár olykor ez hiba). Én nehezen kelek, és nem sokat gondolkodom reggel, most jól esett, hogy megmozgattad a tekervényeimet! :D

Barbi írta...

Tudod, talán nem igazán témába vágóan válaszoltam, de most ezek voltak az első gondolataim.

LARION írta...

Szia, Colette!!!
Jaj, nagyon is érzem mi az üzeneted......
Nálam sincs szabályszerűsége a blogom formájának, mert nem is akarom és amúgy is mindig kiráz a hideg a szabályoktól és a szabályozottságoktól....... ( Amit muszáj nagyon azt betartom az életben persze, de amikor nincs a muszáj miért is tegyem meg, ha attól nem kapnék hosszú távon levegőt.... ?)
Szerintem mindig és elsősorban önmagunknak kell megfelelnünk........és mindenkinek máshogy jó a jó.......
Az én blogom kaotikusabb, mert a munkáim mellett bevállalom őszintén az aktuális hangulat megjelenéseim, mert ez is egyfajta önkioldás, ami ugyanúgy megnyugtat, mint akár a varrás.....
De mióta az eszemet tudom mindig volt valami feszültség levezetési technikám, mert a halak jegyből eredő túlzó érzékenységtől fel is robbanhatnék olykor, ha nem vezetném ki magamból, de ki kell vezetni..... Régen rengeteg naplót írtam magamnak, az is jó volt....., most ez a blog is hasonló vonal bár itt szabályozhatós mit akarok ki adni magamból és mit nem........ És kevésbé szabályozok....., mert nem tudnék hazudni elsősorban magamnak nem......
Azt tapasztalom, hogy nem mindenki meri leírni a sötétebb gondolatait, vagy történéseit, vagy olyat ami a szabályokon túl mutat.....nincs ezzel sem gond...hisz azt érzem ez is tudatos önvédelem és mivel az élet tele van nehéz kihívásokkal, kell egy terület, akár egy saját blog, ahol megteremtheti az ember a békés, varázs szigetét.......
Eleinte én is így indultam.....aztán persze jött egy-két-három esemény, irritáló és felháborító helyzet és ha az ember érzékeny és nem fél megmutatni mások felé ebből az oldalából is, akkor borul a rózsás illatú elképzelés és biztos, hogy nem mindig tetszetős egy-egy kifakadás.....
Hisz az alkotó ember arról nevezetes, hogy másféle húrok is feszülnek benne, mely nem bír el feltétlenül egy egyenletes megterhelést, pláne a lélek felől.....
Tudom, hogy túl nyílt és túl őszinte vagyok ezen a megjelenési felületen, de ez nem manírozás, mert az életben is ugyanígy élek..... és pont emiatt is kapom a pofonjaim, melyek persze az idő haladásával már kevésbé tudnak égetni, mert hiába.....nem megy másképp....
Néha tükörfelületnek érzem magam, mely visszatükröz olyan nem tetsző dolgokat is, melyeket nem mindenki szeret visszalátni és elviselni.... sőt.......
Nem tudatosan teszem, de mindig ezzel találom szembe magam , de ugyanúgy a magam olykor nem tetsző visszatükröződéseit is látom és be is vállalom, mert nálam is akadnak azért rossz pillanatok, melyeken folyamatosan dolgozom ....... És ha ebben segítséget kapok a blogtársaimtól ajándékként kezelem, hisz nem várom el senkitől, hogy együtt bólogassanak velem......
Nem először írom, hogy nagyon értékelem azokat a virtuális kapcsolataim, melyek egy kivirágoztak ezen a világhálón és visszaadta a korábban elveszett hitem , hogy alig van ember, aki hasonlóan őszinte és bátor és érzékeny és előre nézős és másokkal együttérzős és tenni akarós........
Ez mind jótékony energia és épít és segít sokszor......
Ha nem lennék ennyire nyílt és őszinte, akkor kevesebb lennék, mert megnyílnak ( ahogy régen is megnyílt nekem bárki...) az emberekből azok a korábban lezárt ajtócskák, melyeket gondolom önvédelemből és csalódottságok miatt lettek kénytelenek lezárni.........
Ezek nagyon értékes és gyönyörűséges emberi megmutatkozások, melyre szerintem bármelyik ember vágy

LARION írta...

Még azt is írtam, csak rosszul kopíroztam be, hogy a blogod olyasmi, mint Te vagy, amit sejtek Belőled:
Harmónikus, derűs, rendezett, békés, közösségteremtős és és azt ápolós, olykor érzékenységét és a jól elrejtett harcos énjét is néha megvillantós, és igen jó intellektusú embert érzek ezen a felületen bármikor , mikor erre járok és gyönyörűség nekem itt járni..... :))))

Hajnoca írta...

Colette,
ez nagyon pőre és te egy sokszínű egyéniség vagy!! Remélem mihamarabb a blogod is újból felöltözik és színesebben láthatjuk majd a világot veled együtt.

LARION írta...

Na, még annyit írnék Neked Colette, hogy most egy kicsit nehezebb időszak vár a halakra és szűzekre..július végéig.......van Benned és a környezetedben annyi energia, mely segíteni fog mindig......
Nem történik semmi sem ok nélkül..... valamit meg kell oldani, ami most kissé borongóssá teszi az érzékenyebb embert....
Tegnap elmentem méregtelenítő masszázsra a legkedvesebb Barátnőmhöz....., aki kinyomkodta belőlem a saját magam gyártotta rossz gondolataim, melyek apró és fájdalmas kis csomókká nőttek már a vállaim területén.......
Olyan jó érzés, olyan tisztának és erősnek érzem magam újra, és nem akarom bántani magam megint, mert ha meg is volt rá az okom, de nem jó út......., mert rosszul kezdek gondolkozni a világról , ami körülöttem van.....
Minden az agyban dől el.....és mostanában nagyszerűen tönkre tettem a gondolataim.........
de mindig megérte küzdeni tovább, legyőzni önmagunk, felállni újra és előre nézni és elfogadni a körülöttünk lévő sok kedves emberke segítőszándékait...... Hétvégén meg nyárias idő fog ránk szakadni, a nap fénye újra megsegít bárkit..... Fel a fejjel...... :))))

Shushanna írta...

Harmonikus, rendezett, békés, letisztult, precíz, közösségteremtős...ahogy nagyjából Larion is fogalmazta. Ide EZÉRT jó és ezért szeretek járni.

Larionhoz meg a kaotikusság miatt...:) IS!!!

És másokhoz másért...

Kérem szépen vissza az eredetit...a stabilt...a tudatost...a szépet...
Még hosszan sorolhatnám!

Kicsoda írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
LARION írta...

Kicsodának: Jó és elgondolkodtatós volt olvasni Téged.... Köszi az élményt, (kerestem a blogod.......), de szerintem a Colettnél is megtehetem.... :))

Rózsaszín pöttyök írta...

Olvastam tegnap én is azt a bejegyzést.

A bemutatkozással kapcsolatban részben igaza volt, azóta én is módosítottam egy kicsit...

Viszont én amondó vagyok, hogy nézzük meg, hogy ki mondja, amit mond. Tipikusan a "bagoly mondja verébnek" típusú tanácsadás folyik a Mákgubón.
Persze az is lehet, hogy csak nekem más az ízlésem. :-) ;-)

LARION írta...

Na még egy utolsó szóra....
Amúgy én sosem értettem a kritikusok szerepét bármilyen formában is legyen az
( zene, film stb...).
Miért érzem úgy, hogy a kritikus is csak magából indul ki, és úgy érzem csakis szubjektívan szűrnek ők is....
Vagy van olyan ember valóban , aki teljesen el tud határolódni önmagától????
Valahogy nem hiszek benne....

Zazálea írta...

Az elemzést kérni kellett, igen, ezzel nincs semmi baj. A baj azzal van, hogy a mérce nem volt egyforma, persze, a szubjektivitásba sok minden belefér. Engem csak ez zavar, igaz, ez nagyon.

krisz írta...

Lehet hogy nem kéne olyasmibe belekotyognom,ami engem nem érint,meg lehet hogy nincs is igazam,de én úgy érzem,hogy képeket nézgetni a Piccasan,meg a Flickren is tudok.Ha valakinek blogjára tévedek nyilván azért,mert ő maga érdekel.A látásmódja,a szemlélete.És itt most nem arra gondolok hogy a naplóját ossza meg velem,de ezeken a blogokon keresztül egy kicsit Ti Alkotók is közelebb kerülhettek hozzánk.És ebben pont ez a jó!Jó lenne ha ezen egy ilyen "okos elemzés" nem változtatana!

Kicsoda írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
krisz írta...

Visszajöttem,megnéztem a Vezsuzsi oldalát.Szegény olyan mintha mindenki elle szólna!Egyébként nagyon szép a blog!Tiszta áttekinthető,gyönyörűek a képek,én kicsit hiányoltam belőle őt magát,de ez az én személyes vélemyényem.Remélem nem hargszik meg érte!

bruercsi írta...

Colette!
Én mindig elképedek az anyag, a szín, a fazon választásaidon. Olyan összhangot raksz elénk, amire mindig is vágyok. Egyszerűen, amikor meglátom őket, annyira evidensek, hogy nem értem nekem miért nem villannak be. (De úgy látszik, ez a fajta alkotás bennem csak kis mértékben van meg. Benned viszont dübörög!) Olyan vagy, mint egy működő vulkán, megállíthatatlanul folyik belőled az alkotás. Megtisztelve érzem magam, hogy megismerhettelek!

vezsuzsi írta...

Colete köszönöm a szavaidat! :)


Krisz ,dehogy haragszom meg. Aki ismer tudja,hogy a blogom tükröz engem. Az idióta,dilló szavaimmal és névválasztásaimmal. Sajnos nem vagyok a szavak embere. Mindig is irigyeltem Lariont és Hoyacarnosát, mert totál érthetően és egyértelműen le tudják írni a véleményüket ,gondolataikat.
Megadatott nekem a kreativitás, de a szavak varázsa sajna nem.

Arduinna írta...

Kedves Colette! Rendszeresen csodálom a blogod és olvasom soaridat, de eddig nem írtam. Ez a téma engem is arra késztet, hogy billentyűzetet ragadjak, mert napok óta foglalkoztat a probléma és itt kicsit megnyugvásra leltem. Én vagyok a másik véglet. Nem tudom azemélyessé tenni a blogomat. Próbáltam, mert én is szívesen olvasom a személyes gondolatokat (bizonyos határokon belül), de mindig erőltetettnek éreztem és nem éreztem magaménak, ha írtam pár sort, így ki sem engedtem a nyilvánosságnak. Nem vagyok a szavak embere én sem és most már ezen nem is akarok változtatni, hiszen az én blogomban saját magamnak kell megfelelnem, ahogy Larion is írta! Köszönöm!
Arról pedig, hogy P.Zs. most felcsapott önjelölt blog- és honlap elemzőnek, inkább nem írom le a véleményem.... ;-)

zsizsike írta...

Kedves Colette!
Először is bocs, hogy belekotty a "felnőttek" dolgába, egy ideje olvasgatok nálad. Nekem tetszett amit eddig láttam nálad, egy nagy szegmensét az elveihez ragaszkodó művésznek, és egy nagyon picit magából az emberből, a lélekből, amik benne vannak a munkáidban, az a természetesség, ami az írásaidból (ami nem feltétlenül a táskavarrásról szól) áradt. Ma az írásodat, de legfőképpen a hozzászólók írásait olvasva azonban az volt az érzésem, hogy nem jó helyen járok. S visszaemlékeztem egy régebbi írásodra is, talán nem szó szerint tudom már idézni: a kézműves és a vállalkozó egyszemélyben összeegyeztethetelen (én tenném hozzá: az elvhű művészet mindenképpen).
"Nem mindegy, merre tart a világ" - mondod, s kérdem én: merre tart a világ? Rajtunk is múlik.
Született néhány olyan hozzászólás, amivel egyetértek (Mici, Marcsi és Ági), nem ismételném a gondolataikat.
A kőkemény üzleti szabályokat is emberek alkotják (csak nem olyan szemléletűek, mint mi). Sztem jó volt a blogod úgy, ahogy volt.

csarab írta...

Azt gondolom, mindent leírtak az előttem szólók!
Annyit tennék még hozzá, az alkotó embernek nem a többieknek kell megfelelnie, hanem Önmagának. Rendszerint ettől lesz alkotó, hogy nagyon erősen él benne ez a követelmény önmagával szemben. Az alkotások saját gyermekek lesznek, érzelmekkel, érzésekkel, legyen szó fotóról, tárgyról, blogról, akármiről. Az adott pillanatot tükrözik minden hozzá kötődő szállal...
Ettől nehéz a saját "alkotásaink" eladása, mert az már üzlet, amit vagy megtudunk tanulni, vagy nem...

Rendszeres olvasók

Számláló