2010. március 24., szerda

Komolyra fordítva a szót:

"A díszítőerő lelki törvényeit hatalmas érzékkel érvényesíti a magyar. Jellemzője az erő, a nyugalom, a nagy puszta területek fakóságának és a zsúfolt aprózások tüzének komoly ellentéte, a határozatlan, érzelgős vagy nevetgélő színhatások férfias elkerülése. A magyar díszítmény nem tarkálló csokor, nem érzelmes vallomás, hanem a népvándorlás porán nőtt bokor, kiaszott legelők szélére zsúfolt erdőség, tarlók véghetetlen fakó izzásában az útszéli fa fekete árnyéka, a mezsgyék virágos élénksége, a hétköznapok hosszú egyhangúsága után a vasárnap öröme, a magyar sors sok megpróbáltatásában az erős jellem töretlen derűje. Csak nagy tisztelettel közeledhetünk hozzá." 
(Fáy Aladár, 1942)

3 megjegyzés:

Bardócz Éva írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Bardócz Éva írta...

Muszáj volt kitennem a blogomba,mert ez egyszerűen tökéletes.
Köszönöm,Drágám.

colette írta...

Igen, igen... az a jó benne, hogy a szívedhez ér, nem száraz tudományos... érző lélek érti is:-)

Rendszeres olvasók

Számláló