Tegnapi fotózáskor készült... olyan viharos szél fújt, hogy vitte volna a gyékényt táskástúl-mindenestől.
Rátérdeltünk a szélére amíg anya kattingatott egyet-kettőt... aztán egy spontán pillanat következett...
Igen, igen... mindig ők szeretnének lenni a figyelem központjában, és ez így helyes. Kedves bloggerína anyukák, a fontossági sorrendet soha ne feledjétek!!! Ők a jövő reménységei, a legtöbb figyelmet Nekik szenteljük!!!
A táska egy kedves ismerősömnek készült megrendelésre.
11 megjegyzés:
jaj, de aranyos a sztori... és igazad van, nem szabad elfelejteni a jövő nemzedéket... a táska meg gyönyörűűű... hogy én mikor tudok ilyet? a Jóisten tudja, de addig is nagyon jó nézni titeket
Hmmm...viccesen nekem is az jutott eszembe : a fiucskam es leanykam bizony szebbek, mint a taskaim. Es ez bizony igy van rendben !
Az a csemete, az nagyon édes, a táska már kit érdekel... :o)))
Ez mind-mind így igaz!!!!!!
Úgy látom, őt sem tagadhatok le! Hasonlít rád! :)
Huncut az a mosoly nagyon!Jó, hogy megosztottad velünk!
Csuda helyes a Misi fotón is!!!
Bocs Colette, de nekem jobban tetszik, mint a táskák :D
Nagy kópé lehet, huncut a tekintete :) Sajnos nálunk most a "ne-fényképezz-le-minket-anyu" időszak van, remélem, hamar elmúlik...
Életed virágának nagyon kedves tekintete van.
Köszönöm, nem is tudom mit írjak... szívem szerint én is őt mutogatnám, mert már ránézek, és ÖRÖM tölt el... de ez a blog igazából nem róla szól:-) Mindenesetre jókor lépett közbe, mert már kezdtem besokallni az "egy nap, egy táska" produkciótól...
Megjegyzés küldése