2009. június 10., szerda

Bevállalós

Ezek itt a műhelyem részletfotói. Igen, igen tessék nyugodtan elborzadni. Sokatoknál láttam gyönyörűen rendberakott varrósarkokat. Nekem egy 22 négyzetméteres rumliszobám van, amit képtelen vagyok uralni! A cérnák egymás hegyén-hátán, az anyagok behajtogatás helyett ömlesztve. Jogosan tehetitek fel a kérdést, hogyan lehet itt munkát végezni??? Van, hogy gázolok a földre potyogó hulladékban:)))
Tessék, tessék csak leírni, hogy mit gondoltok erről, sőt, ha kedvetek van a saját blogotokba feltehetitek a Ti rumlifotótokat, "BEVÁLLALÓS"-jeligével.






27 megjegyzés:

Mojónika írta...

Megnyugodtam, hogy nem csak nálam ilyen a helyzet. Blogom nincs, (csak honlapom: www.agoston-papp.hu) de a tiedet olvasom és nagyon szeretem.

szarvasmici írta...

Hát Colette, az én műhelyemnek éppen emiatt kell létrejönnie. Mert ott mégsem annyira zavaró egy ilyen rumli, mint a nappaliban, az étkezőasztalon, és gyakorlatilag annak 15 méteres körzetében, vagyis az egész házban... :(
De valahogy tudom uralni a káoszt. Érdekes módon minden ott van, ahová nyúlok érte. Pedig látszólag a varrógép is nehezen fellelhető, akkora a rakás az asztalon. De azért nagyon várom már, hogy itt fönt igazi rendet rakhassak, és odalent meg szabadjára engedhessek mindenemet...

KicsiKató írta...

Régen meg voltam róla győződve, hogy "szép dolgok" csak "szép környezetben" születhetnek. Pár éve ingott meg ez a hitem,mikor egy helyi varroda körülményeit láttam, úgyhogy most már nem ér hidegzuhanyként a fotód:) Én a másik véglet vagyok, imádom rendszerezni a dolgaimat, akár a cérnákat, akár a számítógépemen lévő fájlokat és képtelen vagyok hosszú távon káoszban lenni. De így van ez jól, mások vagyunk, én ezt az oldalt vállalom be:))

Rita írta...

De jóóóóó!!! :O) :o) Nagyon vagány bejegyzés, Colette, gratula! Meg megnyugtató tényleg, hogy másnál is van ilyen. Én is teszek majd fel fotót a blogomba, csak sajna nemrég kivételesen rendet raktam, és még nem eléggé szétszórt :o).

Amúgy én a túl rendezett környezetben nem tudok alkotni, mert nekem az túl steril. Még a koszokat meg a bacikat is szeretem :) Gratula mégeccer!

Dóri írta...

Hú, hát nekem nincs ekkora helyem rendetlenkedni. :) Ha valamit nem teszek el, nem tudunk leülni vagy megágyazni stb. :) Az én műhelyem a dohányzóasztalon van és az akasztós szekrény aljában. :) De azért izgalmas az ilyen káosz is. Szeretem az ilyeneket felszámolni és rendetrakni, szortírozni, mint KicsiKató. :)

ZsuKa írta...

Epekedve olvastam, hogy van saját rendetlenséged és rumliszobád...
Egyébként nincs is rendetlenség nálad, csak látszik, hogy használatban van miden :)

Lidércke írta...

A cérnáim színek szerint felállítva várnak egy cipősdobozban. A kellékek kosarakba rendezve. Viszont az anyagok... hm... nemrég behajtogattam őket a szekrénybe, de már rumlisan, begyűrve látom őket. Hiába, mindig a legalsó kell, és ha épp "alkotok", akkor nincs türelmem visszahajtani a többit.

Csilla írta...

Nálam is hasonló a helyzet, sőt még rosszabb mert bár rumliszoba van amit ketten használunk, de a tervezett három asztalból még csak egy van az is kicsike és a sok tárolóhelyből is még a negyede sincs meg, így nagy doboz halmaz van, meg zacsi tömegek. azért az tudom magamról, hogy hogyha meg is lesznek a tervezett asztalok és tárolók nagy rend akkor sem lesz, csakátláthatóbb lesz a káosz, rendszerezettebb lesz egy kicsit.

Violini írta...

Ha lenne egy kis luk legalább, amire rázárhatnám az ajtót, biztos sokszor festene így. De engem alapvetően zavar a rendetlenség,mert rövid idő alatt eljutok arra a szintre, hogy nem találom amit akarok, és akkor a keresés nagyobb energiabefektetés mint a rendbentartás.
A főiskolai szolfézstanárom (aki inkább az életre tanított mint zeneelméletre) mesélte, hogy volt egy kőművesük,egy bácsi aki egyedül dolgozott, és minden egyes simítás után letörölte a szerszámot. Marha lassan (ám remek minőségben)haladt, de mivel nem órabérben hanem fix összegben állapodtak meg turpisság kizárva, megkárdezte hát, mivégre ez a nagy időpocsékolás. A mester azt felelte, hogy minden valamirevaló mesterember tudja, hogy jó munkát csak tiszta szerszámmal lehet végezni.
Ősi bölcsesség végletes megnyilvánulása, de nekem tetszik :-)

Zsuzsi írta...

Ha lehetne saját rumliszobám, engem sem zavarna, ha szanaszét volna minden. De mivel a hálószobánk egyik sarka a varrásé, így muszáj minden lepottyanó cérnaszálra ügyelni :(

anyahajó írta...

Én is hajlanék a káoszra, csak sajnos két pakolós korú gyerekkel egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Különösen az ollókat, körkést, tűket és horgolótűket, valamint a fonalakat kell előlük pakolni. Amikor nem vagyok elég szemfüles, pl ma délelőtt, akkor utána dobhatok ki egy fél gombolyag gyöngyfonalat, mert menthetetlenül összegubancolták. Vagy egy újságot, mert miszlikbe tépték. Az anyagokat meg végighúznák a földön (ami nem épp napi szinten van takarítva) Úgyhogy műhely hiányában kénytelen vagyok rendet tartani. Na jó, az asztalon nem elvágólag vannak a cuccok, de sajnos ennél nagyobb luxust nem engedhetek meg magamnak, amíg be nem nő a fejük lágya.

Babó gyöngyművek írta...

De jó volt egy kicsit vendégeskedni Nálad. Igen, én is azt gondoltam hogy minden élire állítva van a műhelyben, persze ez nem jelenti azt hogy az a jó. Az én üvegrudaim is szanaszét hevernek az asztalon mert ha elpakolom biztos épp az kell ami a fiókban van, a láng meg csak olvaszt...De megígérem bevállalom a rumlis fotót majd felrakom a blogra.(ha már a festés utáni rendberakott, elpakolt állapottal dicsekedtem, a használat közbenit is fair megmutatni)

Barbi írta...

Colette! Óriási kő esett le a szívemről, hogy nemcsak én vagyok ilyen! Mottóm: "Csak a kisember tart rendet, a zseni átlátja a káoszt." :DDDD Pedig a precíz munkáidból semmit sem sejteni ;).
Nálam mindig kupi van, időnként rendet rakok, de az ideig-óráig tart. :DDDD Nem is értem, miért nem tudom megőrizni a rendet. Mindent halomra dobálok, beljebb nyomkodok a szekrényben...

Edige írta...

Nagypapám volt ilyen, hogy a papírhegy közepéről, a káoszból varázsolta elő egy célirányos mozdulattal a kellő iratot. Hja, kérem... a zsenik átlátják még a káoszt is!

Amanda írta...

Én egy icike-picike rumliszobával is elégedett lennék. Most minden az én hobbijaimmal van tele. Jó volt látni, hogy mennyi élet van a műhelyedben. A munkáid pedig egyszerűen gyönyörűek.

colette írta...

Köszi lányok a szuper sztorikat, látom ez a téma mindenkit lázba hozott. Ma újság helyett benneteket olvaslak, és a véleményetek ráadásul sokkal jobban érdekel, mint az újság.
A rumlifotózás pedig nagyon hirtelen jött, igazából egy őszinte beszélgetésből, amibe az egyik fél azt állította, hogy ebben a blogosdiban, mindenki csak a jó oldalát mutogatja:)))!!!!????
Alapvetően egy őszinte embernek tartom magam, így ezzel nem értettem egyet, s lám innen jött a bevállalós ötlet:)))

mammka írta...

Colett! Ha itt lennél,összeropogtatnálak,úgy megölelnélek!!!!Annyira szégyenlem az én kreatív káosz szobámat és hiába próbálkozom napról napra,munka után.Pakolok én, de mintha semmi látszatja nem lenne.
Hazamegyek és fotózok.Azért csak részletfotókat,mert egyben sokkoló lenne a látvány.:)))))
Micsoda ötlet!!!De azért ilyet azért azt hiszem csak a nagy alkotók engedhetnek meg maguknak,mint te,mert nálad ott van a gyönyörű alkotások sorozata,míg én....csak alkotgatok és tervezgetek.

csutkailda írta...

Tettem fel képet!

Ahama írta...

Azok a szép, rendes fotók javarészt gyávaságból születtek:). Semelyikünk sem volt elég vagány, hogy megmutassa milyen is az egész munka közben. Én mindenesetre a rendetlenül dolgozók táborát erősítem. Büszke azért nem vagyok rá, de ez van. Úgyhogy én igencsak látom a képeiden az aktív alkotást :)

szkornelia írta...

Bárcsak lenne egy 22 nm-es rumliszobám!!! Nekem csak egy fel etkezo asztalom van az eloszoba fele nyitott konyhaban, es ott is idonkent szamuzni kell a gepet amikor mar nagyon utalja a parom hogy mellette eszik. En egyebkent nagyon rendetlen vagyok, ugyhogy az enyem tuti igy nezne ki. Kosz pl soha nincs nalunk a lakasban mert eleg sokat takaritok, de en amikor elpakolok az is rendetlen valahogy, annyira nincs meg bennem az allitsuk elere a dolgokat kepesseg. :)

Ducika Ducila írta...

Colette Épp varrok, meg is mutatom, hogy az enyém milyen... :-) Aztán jmajd azt is, hogy ha nem varrok, akkor milyen...

foltoska írta...

Az én 6 négyzetméteres "varrószobám" (ami egyuttal vasalószoba, számítógép-terem és vendégszoba is), hasonlóan fest, ha alkotok.
Colette! Hadd hívjalak meg a "hét dolog Rólad" játékra. Nagyon szép dolgokat alkotsz, gyakran gyönyörködöm bennük.

Bea írta...

Ja, hogy innen indult a téma!? :)
Én nem merem lefotózni. :)

Bardócz Éva írta...

Halihó:)Szerintem én nyertem:))Kép a blogon:)

Judit írta...

ez nem rumli, ez csendélet:D
nálam katasztrófa van

Csipcsilla írta...

Colette!
Hamarosan én is mutatom a rendetlenségemet (alkotás a nappaliban), de előbb neki kell látnom dolgozni, mert vendégeink voltak és a férjemmel összepakoltuk kicsit a lakást, hogy hellyel tudjuk kínálni kedves vendégeinket...

F.Gina írta...

A műhelyedet irigylem, és nincs is qpi. (Láttam élőben !)
Sajnos, nekem az étkező asztal jutott, így tálcán eszünk, a dohányzóasztalon. Holnap teszek fel képet, szerintem sokkoló lesz. Pedig Sziszifusz már egy részét eltüntette :))

Rendszeres olvasók

Számláló