2009. március 23., hétfő

Hagyomány jegyében

   Néhány hete Csutkaildával való telefonbeszélgetésben arról esett szó, hogy eretnekség-e textileken diszítőelemként felhasználni a magyar turáni ornamentika motívumait. Ildikó  azt firtatta, hogy lenne-e  kedvem készíteni egy  ilyen táskát. Aki valamennyire ismeri a munkáimat, tudja, hogy tőlem nem áll távol ez a jelképrendszer, de sosem direkt módon alkalmazom, inkább csak az ihletettség sugárzik át rajtuk. Talán azért van ez így, mert látom a szebbnél-szebb ötvösmunkákat, faragásokat, kerámiákat, bőrmunkákat és még sorolhatnám, melyek hiteles formában közvetítik ezeket a jelképeket felénk. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom, hogy szabad-e textílen alkalmazni őket??? 
    Ma már "újból szabad és kell is tudnunk", hogy vallási jelentése volt minden egyes magyar, ősi ornamentumnak. Szimbolikus díszek, melyek a teremtő és fenntartó isteni erőnek egyes megnyilvánulásait fejezik ki. Mai világunkban, mikor egyre többen várjuk az isteni  csodát, az emberi megvilágosodást,  öntudatra ébredést, amiután a  világ újból jobb és szebb lesz, használatuk egyre aktuálisabb. Ezeket a gondolatokat érlelve magamban, talán nem követek el nagy hibát, mikor egy táskára hímzem  a teremtő jeleket. 
Ti mit gondoltok erről??? ( őszintén)






Volt  tavaly Budapesten egy kiállítás a B&Zs Stúdió szervezésében és rendezésében, ahol ez volt a téma: Régi motívumok a jelenben. Aki nem látta ezeket a munkákat, egy kis ízelítőt szeretnék neki adni, a teljesség igénye nélkül. ( Balogh Zsuzsa, Szomor Ágnes, Jakab Anna, Sigrai Ági, Brossné Sinka Erika, Berente Judit, Konrádné Papp Orsolya, Szentendrei Foltműhely  munkái )
Posted by Picasa

19 megjegyzés:

Ili írta...

Gyönyörű a táskán lévő motívum.Nyugodtan használd ki a lehetőséget és a tehtséged, mert a végeredmény magáért beszél.

KicsiKató írta...

Nekem ez volt az első gondolatmenetem: :)

Azt hiszem, te ezzel teljesen tisztában vagy, így leírhatom, te már olyan művészi fokon foglalkozol az alkotással, hogy igenis felelősséged van a műveid megmutatásával, mégha ez "csak" egy blog. Erre jár a gyanútlan - és bevallom, ilyen területen kissé műveletlen - olvasó (továbbiakban: én:) és olyan extra tudnivalókhoz jut, amikre tán sose lett volna alkalma. Ugyanis én nem követem a bőrdíszművességet, az ötvösséget, így ezt a motívumvilágot sem és igenis örülök, ha a blogodon járva új ismeretekkel gyarapodom:) Köszönöm!!!

Egy szó mint száz: szerintem nyugodtan tegyél akármilyen motívumot a táskáidra és mesélj, mesélj nekünk nyugodtan róla:))))

Szép napot!!!

katafolt írta...

Colette,kicsit több mint egy éve még én is nagyon félve tettem volna fel még a kérdést is,aztán elvégeztem egy hasonló témájú kurzust egy részét(most kezdődött a méásodik félév) és azóta megengedőbben nézem az ilyen ihletettségű munkákat.De azért nagyon sok foltmunkán nagyon zavaró az egy az egyben másolás ,szerencsésebb lenne stilizálva,utalásszerűen alkalmazni.
Idézem a kaposváriak kurzusvezetőjét:mienk a lehetőség,de a felelősség is a mienk.De azt hallanod kellett volna,micsoda vihart kavart az első ilyen találkozó.Több kézműves érvelt azzal,hogy nekik néprajzosok
tanították,hogy pl.faragás mintája ne menjen át hímzésbe.Ma már értelmetlen így megközelíteni a kérdést.Úgy gondolom,hozzáértéssel,kellő tisztelettel lehet is,kell is...

anuka írta...

Én úgy gondolom, amíg a szimbólum pozitív jelentéssel bír (és ezt Te gondolom tudod is ), addig miért ne lehetne. Csak egy kis visszatekintőt kell tennünk akár csak a magyar történelemben is. Mindenütt találkozhatunk szimbólumokkal a díszitésben. Ezek nem öncélúak hanem direkt alkotottak. Ha Te ezeket használod akkor szerintem max. népies jellegűnek ill. plussznak mondható. Tedd csak rá ettől egyedi lesz a munkád.

csarab írta...

Szerintem csodaszép!
Igen kell használni ilyen motívumokat!
Igen szükség van rá!
Pont így !

Abile írta...

Én is a "tudatlanok" táborába tartozom(tam). Tehát nem tudtam, hogy milyen jelkép van a táskáid, amikor elsőre ránéztem. Amikor már elolvastam a hozzáfűzött információt még inkább úgy éreztem, hogy szükség van az erőt, hitet sugárzó motívumokra. Vissza kellene térni a gyökereinkhez, mert ott van az erő és a biztonság! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hasznos információkat fogok megtudni a foltvarrás kapcsán! Köszönet Neked ezért!

ZsuKa írta...

Szerintem nyugodtan használd. Amióta ezek a motívumok megszülettek, annyi féle módon megjelentek már és éppen attól lettek élők és Isteni-erő-közvetítők, hogy használták őket és bizony, változtatták is. Ha egy bőrös, vagy ötvösmunkán közvetítenek/hetnek, akkor miért pont textilen ne? A régi asszonyok is éppen úgy használták a védő, áldó, stb jelképeket a ruháik díszítéséhez, mint a férfiak a magukéihoz, csak szerintem a fém, vagy fatárgyak jobban fennmaradtak.
esetleg érdekesség lehet: én úgy tudom, a kenyérre már a kereszténység megjelenése előtt karcoltak "keresztet", az osztó, a sokszorozó, a bőség jelét (holnapra is legyen, vagy "mindennapi kenyerünket..."). Használd nyugodtan, gyönyörűek. Esetleg egy önző kérés, ha a jelentésüket is közreadnád, én nagyon örülnék.

Bea írta...

Ezt a vitát én nem nagyon tartom értelmesnek- bocsi néprajzosok- . Nézzünk meg egy faragott díszítést- van rajta pl. tulipán. Nézzünk meg hízést, tojást, menyasszonyi ládát- általában van rajtuk tulipán. Mindegyik más megjelenési formában. Szerintem az a titka/lényege , hogy amilyen anyagot használ az ember, az annak megfelelő kifejezési módot ismerje, találja meg, érezzen rá...
A szimbólumok is velünk vannak, a régiek is, újak is. Szerintem jól alkalmazod őket , Colette.
Emlékszem, nekem is beszámolt egy néprajzos barátom arról a vitáról, hogy menynezetkazetta motívumot lehet-e tojásra tenni?

Hunszil írta...

Sziasztok !
A hagyomány nevében :) én mint fazekas a textilesek kuckójában:), de igen szerintem is nyugodtan lehet használni, a mai világban sajna már úgy is elvesztek vagy elveszendőben vannak a minták, hát még a szimbolumk rendszere, értelmezése, így a megőrzésüknek, átmentésüknek egyik mondja lehet szerintem. Én magam is kutatok keresek olyan motívumokat amiket újra fogalmazva, átgondolva alkalmazhatok a tárgyaimon. Szerintem, ha szép ízléses a kivitel senki nem fog érte megszólni :)))Csak bátran:))))
Csak a saját házam tájáról és a néprajból tudom, hogy bizony már a virágozó asszonyok is lestek, majd alkalmaztak innen onnan vett mintákat a kerámiákra.
Utalva Zsukka bejegyzésére a kereszt rajzolás nem csak a kenyéren jelent meg, hanem a tejes köcsögökön is alkalmazták többek között a tej megóvására, sőt a kapufélfákon is boszorkány ellen védő jelként- ősidők óta:))), de ez megjelent a hímzéseken is, mint a kígyó a fafaragásokban a ivó csanak fülén és ugyanakkor a miska kancsó hasán illetve a Patikák jelében a mai napig látható....mint óvó jelkép.

csarab írta...

Annyi hülyeséget rakunk magunkra, mint jelkép, lásd pl. a pólókon, hogy szerintem muszáj ilyen jelképeket használni! Szerencsére van mit!

Edige írta...

Nekem nagyon tetszik. Az ötlet is és a megvalósítás is. Nekem, mint teljesen laikus, hozzá nem értőnek, rengeteg pluszt ad ez az információ. Szerintem többen vagyunk így... A táskáidnak egyébként is "lelke" van.

Violini írta...

Szerintem az a fontos, hogy olyan díszítés kerüljön az ember munkájára, ami hozzá közel álló, neki kedves, neki jelent valamit, és akkor az úgyis "átmegy" mások felé is.
Én a magam részéről jobban kedvelem ha továbbgondolt motívumokat használ valaki, az egy az egyben nekem túl hagyományos, kicsit avítt.
De vannak, akik szeretik a régi szimbólumkat viszontlátni, és ha ez neked is fontos, miért ne használnád? Manapság bármilyen formában való továbbadása segít fennmaradnia a régi dolgoknak. Azt nem értem igazán,miért nem lenne szabad textilen hazsnálni a faragott és ötvösmotívumokat? Mert nem jön ki (annyira) a 3dimenziós hatás,hogy van mélysége is a mintának?

colette írta...

Kedves lányok, Színia hozzászólását szeretném tolmácsolni felétek, amit e-mailben kaptam meg:

"A jeleket először is ÉRTENI kell külön-külön és összefüggésükben.
Ha valaki már érti, legfeljebb viccesnek találja az olyan véleményeket,
amelyek külön kategóriába sorolják a faragást meg a hímzést. ALAPJELEK vannak, és azoknak a számtalan
fantáziadús változata. Hét könyvet írtam már erről, és most épp egy filmen dolgozom ebben a témában.
Ezeket a jeleket nemhogy lehet, hanem egyenesen kötelező használni.Aki érti őket, képes stilizálni, vagy modernizálni,
ám aki nem érti, másolja csak le egészen pontosan a népi motívumokat, mert különben lehet, hogy épp a lényeg marad ki.
Nem kell szégyellni a hagyományainkat, mert a gyökereinket alkotják, és gyökér nélkül nem bírjuk sokáig.
A tápoldat nem helyettesíti a földet..."

Üdvözlettel: Színia

colette írta...

Köszönöm Nektek az értékes hozzászólásokat.
Egy picit tennék csak hozzá:
Számomra az nem kérdés, hogy szabad-e használni ezeket a motívumokat, ezt inkább költői kérdésnek szántam. Igazából a textilen érzem néha esetlegesnek, alkotás közben vannak ilyen érzéseim, hogy ez egy ötvösmunkán való megjelenítésnek nyomában sem jöhet. Összefoglalva, kizárólag ilyen fenntartásaim vannak.

Violini, mivel nagyon szeretlek és tisztellek az írásaid és a munkáid alapján,és nem szeretnélek megbántani, de a véleményeddel nem tudok azonosulni. Tudom, hogy sokat és tartalmas dogokat olvasol, ezért ajánlom figyelmedbe Színia: Az öltözködésünk mágikus titka című könyvét. Amennyiben nem tudsz hozzájutni, de nyitott szívvel szívesen elolvasnád ( egy nap alatt kiolvasható), szívesen elküldöm neked. Bízom benne, hogy " túl hagyományos, kicsit avítt " véleményeden változtatna.

lomaquilt írta...

Én egyetértek azzal, hogy használod a szimbolumokat, a hagyományainkat örizni kell és sajnos a fiatalabbak közül sokan nem ismerik! Ez is egy módja a megismerésnek! Ha vannak sajátjaink, akkor azokat ismerjük meg és adjuk tovább. Ha ezt művészi fokon tudod átadni, akkor jobban érthető. Tehát aki nem tudja ilyen módon átadni az inkább ne tegye (én)! Különben a BZs kiállitás nagyon szép volt, kár volt, hogy előtte voltak bizonyos hangok.

Violini írta...

Colette,nem bántasz meg, gondoltam hogy nem egyezik ez a vélemény a tiéddel, de őszinte hozzászólásokat vártál, nem fogtam vissza magam :-)
Nem vagyunk egyformák, kinek a pap, kinek a papné.
Úgy vagyok sok dologgal,varrással, ruhákkal, könyvekkel, zenével, mint a gyerekeim névválasztásával: nem divat vagy valamilyen elv szerint választottam, hanem figyeltem befelé amíg válogattunk,melyiknél érzem azt, hogy ez az igazi. És a legszebb, hogy nagyon ül mind a 3, annyira nekik való :-)
Én képtelen lennék magamra erőltetni bármit, ami nem így jön, hagyomány és elvek ide vagy oda.
De neked és még sokaknak "jól áll" ez az irányvonal, gondolom azért, mert magukénak érzik. Jó ez így.

mazsola írta...

Kedves Colette, a táskád nagyon szép, úgy ahogy van. És örülök, hogy ennyiféle hozzászólást olvashattam itt, érdemes volt:)

csutkailda írta...

Boldog vagyok, hogy ezt a "szívből jött" táskát viselhetem. Igen, szívhez is ért.
Számomra fontosak a hagyományok. Fontos, hogy érezzem azokat a rezgéseget, amire minden magyar ember kódolva van.
Nem célom az újdonság, nem akarom üldözni, az egyébként is fáradt "újat".
Sok erőt elpazarolna.
Az is érdekes, hogy az örökké újat üldözők arca olyan egyformán szokott elszürkülni.

colette írta...

Csutkailda, viseld egészséggel!

Rendszeres olvasók

Számláló