2008. szeptember 11., csütörtök

Ballada három falevélről


Már nem merek a babákról írni, de még most egy utolsó próbálkozás. Megszületett a javított változata a Rozi babának. Őt Tündér Ilonának hívják. Egy kicsit lefogyasztottam a babát, a homlokát megemeltem, a lábait meghosszítottam, ezért rövid most a szoknya, mert szegény a Rozitól kapta kölcsön, amíg az övé el nem készül. Aztán a testanyag színét is megváltoztattam, mert csak fekete hajnak való fonalam volt itthon, és ehhez ez a szürkés vászon jobban illett. Nekem ez a második baba jobban tetszik, de hát ízlések és pofonok... Nagy terveim vannak most velük, de majd később visszatérek rá.

Délelőtt öltögetés közben kisfiammal verseltünk, Weöres Sándort különösen sokszor forgatjuk.
Ez még az én gyermekkori könyvem, ezen nőttem fel, kívülről fújom még ma is majdnem az egész kötetet. Így aztán, mivel nem kell olvasnom, tudok közben kézzel varrni, míg a kisdrágám röpteti az autóit. A Ballada három falevélről - nem csak gyerekeknek ajánlott, de ő is nagyon élvezi az előadást.
BALLADA
HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból-

Elröpült három falevél
----------------------------------------
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
----------------------------------------
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély-
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Weöres Sándor

Megérintett a vers, így aztán ebéd után lett három falevélből négy. Elirigyeltem tőletek a szebbnél-szebb festett anyagokat, de nem kezdtem ám bele pancsolásba...
Valamikor kaptam egy Hoffman anyagmintát, hat féle színben, ebből ragadtam ki a melegebb, őszies árnyalatokat. Rég szerettem volna belőle valamit varrni, de nem igazán viselte el az egyébként általam használtak társaságát, röviden: nem volt hozzávaló anyagom. Most is csak egy vajszínű és egy drapp pamutot tettem melléjük. A falevelek papírtechnikával varródtak, az egyszínű felületekre pedig tűztem levelecskéket. Talán látható a képen, hogy fotósarkokat képeztem, egy 13x18-as fotónak van középen hely. Mivel, a vers volt ami elindított, ezért kinyomtattam a szöveget, míg megfelelő képet nem találok, ezt teszem bele. Az akasztóra, a múltkori budapesti portyán, a Meseboltban tettem szert.


A vers szövege van a kartonra felragasztva.



3 megjegyzés:

Endy írta...

Jò otlet ìgy versnek, s fènykèpnek is. Nagyon szèp, mint minden munkàd!

mammka írta...

NAGYON szépséges!! Most már az idő is őszies ,így lehet őszülni.:)

Violini írta...

Remek ötlet!

Rendszeres olvasók

Számláló