2010. szeptember 8., szerda

Requiem élőkért

Hajnalban... azon tűnődve...ha valamit nem tudsz elmondani levélben...
versben még sikerülhet:

                  "Istennel találkozni egyszerű
                   Istennel találkozni bonyolult
                   Vízzel találkozik, aki vizet iszik
                   vízzel találkozik a vízbefúlt."

                                 / Károlyi Amy: Requiem élőkért
                                                 részlet      /
                                                                                                                    

5 megjegyzés:

Csillagos írta...

Nagyon igaz!!! Tudod, nekem most ezt olvasva a Forrest Gump jutott eszembe, amikor Dan hadnagy megkérdezi Forrestet, hogy megtalálta-e már Istent (Jézust. Forrest pedig így felel: Nem is tudtam, hogy keresnem kellett volna...
Mindenki másképp talál rá Istenre, van akinek ez olyan természetes, mint a lélegzetvétel, s van, aki hosszú és nehéz út után került kapcsolatba vele, van, aki "véletlenül", s van, aki öröm - vagy válsághelyzetben. De ennek ez a szépsége...

Colette írta...

Köszönöm, hogy megosztottad a gondolatodat a verssel kapcsolatosan.

LARION írta...

Mélységes gondolatok........., tetszik és Károlyi Amy-t még nem is olvastam......

Agyból Buddha írta...

Drága Colette, én nem osztom a vers szépségéről szóló ódát.
Nekem bajom van vele:
1. Nem szép, mert nem a tiéd. Kölcsönszavak.
2. Nem szép, mert csak a fele igaz. A fuldokló nem a vízbe fullad bele, hanem a félelembe.

Istennel találkozni nem bonyolult. Ha egyszer belenéztél már egy újszülött tiszta tekintetébe, akkor tudod, hogy miről beszélek. Szerinted ki néz vissza rád?

Aztán megtanítják félni. Magától is, Istentől is. És nem meri a saját versét írni.

Te még mindig hiszel a büntető Istenben, igaz? Nem hibáztatlak. Én is hittem. Ezt tanítják nekünk már vagy... 2000 éve. Ez is megérne egy posztot...

Van neked saját versed. Attól gyönyörűbb nem is kell, akár van benne rím, akár nincs: mert igaz.

Colette írta...

Larion... jó, hogy itt vagy:-)

Kedves Buddha,
a vers valóban nem az enyém, de egy számomra kedves lénytől kaptam.
Azóta bennem motoszkál. Éppen az első és a harmadik sorával tudok azonosulni, de a másodikkal és a negyedikkel is jó volna kezdeni valamit. Ellentmondás feszül nekem a sorokban. Azért forgatom magamban, hogy megértőbben és mennél nagyobb szeretettel tudjam ezt megélni. Olyan mantraszerű, de ezek szerint jobbat is választhattam volna, vagy csak az első és a harmadik sort kéne ismételgetnem:-)
Én egyébként semmilyen büntető, törvénytülő Istenben nem hiszek, ezt tudnod kell, már csak azért is, mert a barátom vagy, tudod ez egy bizalmi állás.
Jó, hogy előhoztad a saját versem, mert éppen annak a lánynak, akitől a sorokat kaptam, fogalmaztam meg, hogy a színekkel, textilekkel való munka, talán leírhatom azt a szót, hogy ALKOTÁS, nem más mint verselés, ritmus.
A kifejezési mód különböző.
Az analógiák egyről szólnak, más megjelenési formában.
Szeretném küldeni a verset egy másik érzékeny lénynek, aki itt bolyong köztünk a virtuális térben, szeretettel.

Nagyon várom a posztodat félelemügyében:-)

Rendszeres olvasók

Számláló