1 SÁL,3 SAPKA

Mindennek az olasz őkelme az OKA.

Hazavitette magát, aztán kiderült róla, 

hogy a mézes mosolya mögött szúrós egyéniség bújik:-)

Végülis rá volt írva, hogy zokninak fejlesztették ki,

 miért akarom én a nyakamra kötni?

Ennél már csak az otthoni választás sikeredett balabbul,

mikor a nyers gyapjú után nyúltam.

Mintadarab... így legalább mindig kéznél lesz...

Lehet ám, hogy másokat nem szúr?!

Aztán eszembe jutott, az a praktikus kérdés,

miszerint ha interneten kész cuccot vesz az ember,

és hordás közben kiderülr róla, hogy szúr, akkor mi van?

Visszaküldi?

Más.

Egyszer a Mesterségek Ünnepére

 készítettem egy ruhakollekciót lenes alapanyagból.

Előtte nem dolgoztam belőle,
 mert nálam a pamut mindig előrébbvaló volt.

Mikor a várban rendezgettük őket a férjemmel,

 kérte hogy húzzak egyet magamra, csak úgy a reklám kedvéért.

Néhány perc után levettem, mert elviselhetetlen érzést keltett.

A négynapos vásár végére szinte mindet eladtuk, egyet sem hoztak vissza,

 de azóta is félve gondolok rá, hányan bánhatták ezt a vásárlásukat.

Felvetődik egy másik kérdés is, miszerint  csak nekem van túlérzékenységem!?

Azért meséltem el a történetet, mert az aggodalmam csupán arra vonatkozik:

szeretem, ha elégedettek a dolgaimmal,
és egy mindenki számára viselhető természetes fonalat keresek

jó árban, sok színben, de túlérzékenyeket sem bántót.

Visszatérve a sálhoz és a sapkához.

A rózsabaktus elkészülte után kezdtem bele ebbe a gyerekbaktusba.

Annyit változtattam, hogy amikor elértem a legszélesebb pontot,
 akkor úgy 15 cm-en, szaporítás/fogyasztás nélkül kötöttem tovább,
 így nem lett csúcsos, és nem jut eszembe róla örökké az úttörőnyakkendő:-)

Lehet, hogy a norvégok Bactusra asszociálnak a sálról,
 de nekem folyamatosan az úttörő élet emlékei törtek elő, ami azért valljuk be őszintén,
nem is volt olyan rossz idő:-)))

A zoknikötő őkelmét a szegélyhez használtam.

Elkészülte után tekertem, csavartam... hordhatóságban két verziót találtam.

Az egyik erős fagyok, a másik enyhébb fuvallatok idejére.

A horgolt sapi csak átalakult.

 Filcdísz le, horgolt virág fel, már kész is volt a szett.

Mindezek után még mindig nagyon sok fonal volt Lana Grossából.

Újabb horgolt sapi, mert ez már kezd  rutinból menni... 

sőt így a tizenvalahányadik után, már a méret kialakítást is kezdem érezni:-)

Mindig másik két színt fogtam össze, és soronként váltottam.

Zoknikötő pajtás a szélére, no meg a köszönömvirág.

Első látásra szerelem volt, csak éppen a nyolc szirom
 HÉTté alakítása nem jött össze, 

de ennek csak enerváltságom az oka.

Majd ha újból toppon leszek, összejön az a hetes is.

 Egyelőre nyolcas vagyok:-)))

( Elnézést az asztrológiai beidegződésekért,
de túl hosszúra nyúlnék, ha mindent leírnék!

Mindezek után tegnap éjjel, mikor írni akartam mindezekről,

 kedves férjem vírusokat kergetett a számítógépen.

A nagy izgalom levezetéseképpen horgoltam mégegy sapit,
de ennek a szélére már nem jutott a melíros fonalból...
 talán nem is baj, ez egy más karakter.