Levélváltás

Szeretném veletek megosztani ezt a levelet, amit nemrég kaptam egy hűséges vásárlómtól:

" Pár évig jártam egy hímzőszakkörbe, idős hölgyek közé. Nagyon jól éreztem magam velük, csak sajnos megszűnt a szakkör, a nénik pedig sorra mennek el, nagy-nagy szomorúságot hagyva maguk után. A legfiatalabb néni és közöttem kb. 30 év volt a távolság, és mindig elmondták, hogy végre valaki, akinek továbbadhatják, amit tudnak. Tiszta forrásból merítettek. Ahhoz képest, hogy „csak” kedvtelésből hímeztek, hihetetlen igényességgel törekedtek az elmélet és a gyakorlat pontos elsajátítására. És kicsit itt kedvetlenedtem el. Én ugyanis a gyerekeimnek hímzek, és a véget nem érő párnahaj- és terítőhímzés helyett valami használhatóbbat, kevésbé múzeumit szerettem volna készíteni. De nem változtathattam a mintán, a minta méretén, a színezésen. És akkor jöttek a Nálad, Antal Andinál és a többieknél látott munkák, ötletek. Hogy hát miért is ne változtathatnék? Ha a lányomnak úgy tetszik?

A néniknél megtanultam drukkoló kenceficét készíteni és a mintát előnyomni. Hát nekifogtam, egy komádi mintát előnyomtam, a színeket –az eredeti nyersszín helyett – a lányom választotta, neki lesz majd amolyan tornazsák-féle, amiben néptáncra viszi a próbaszoknyáját. Még épp csak elkezdtem, de varrogatás közben sokat gondolok Rátok, akik a fantáziájukkal, teremtő képzeletükkel végre irányt mutattak nekem.
 Köszönöm! "   B...

Hasonlóan érzel, mint a levél írója?