"Az anyjuk behozza a káposztás levest a kolbásszal, aztán a mákos gubát. Azután a túrós csíkot. Azután a mézes ostyát ( mely hetek óta fenn függött fehér asztalkendőbe bekötve a mestergerendán, hogy az imposztorok föl ne érjenek), azután a sertésaprólékot. Azután az almát, diót.
De már a diónál megmutatja az apjuk, hogy mit tud.
- Lassan, gyerekek! Ne kapkodjatok! A körmödre ütök, te Sári. Ami most jön, az nem bolondság. Nyúljatok be a szakajtóba, mindeniktek vegyen ki egy diót. Te is, feleségem!
- Hát az mire való?
- Semmi se bizonyosabb annál. Amelyik olyan diót választott, hogy a magja egészséges, annak ugyan semmi baja sem lesz az idén. Olyan lesz, mint a halcsík. De ha a diója romlott vagy penészes, az nem lesz ment a nyavalyáktól. Azon szerint, amint egy gerezd vagy kettő rohadt el.
( Bolondság ehhez képest minden doktori tudomány.)"
Mikszáth Kálmán: Falusi karácsony / részlet /
2 megjegyzés:
De régen olvastam, köszönöm, hogy eszembe juttadtad, elő is keresem. A mi családunkban (egy régi, szép népszokás után) az a hagyomány, hogy szenteste vacsora után egy szép piros almát annyi felé osztunk, ahányan ülünk az asztalnál, hogy a következő karácsonykor is épségben,szeretetben együtt lehessünk.
Boldog Karácsonyt, Colette !!!!!!!!
Megjegyzés küldése