Néhány próbasütésen túl vagyok...de ezekből a 25-30 dkg-os receptekből elegem lett, mert ahogy sütöttem az aprósütit, úgy hordta el a család apraja-nagyja... természetesen dícsérték, hogy jobb kedvre derítsenek. Tegnap egy "dupla" adaggal próbálkoztam... de mivel benne van a pakliban, hogy egy tepsinyi mondjuk bennfelejtődik a sütőbe és szénné ég, ezután a " triplával próbálkozom. Egyszóval a kostolót és az elégetteket leszámítva a dupla adag felét sikerült a fémdobozba menekítenem, s most jól áttekerem a ragszalaggal, hogy esténként a kamrába matató-kutató kezek ne férjenek hozzá:-)))
De igazából a méricskélés közben más dolgok jutottak az eszembe... fáradtságról, végkimerülésről, könnyekről... Igazából rajtunk áll, hogy milyen ADVENTET teremtünk magunkban... még akkor is, ha tengernyi a teendőnk, intézni valónk...
Úgy érzem, hogy az előző évekhez képest most nagyobb bennem a békesség, s ezt Reményik Sándor soraival szeretném nektek kifejezni:
" Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
S szívembe egyszer az a béke szállna,
Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom:-
Előbb elzárnám a láda fiába,
Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
Trónolnék vele a világ felett.
Nagy-óvatosan körültapogatnám:
Hogy hát igazán, igazán nem álom?
Nem riasztja el első mozdulásom?
De aztán végigvinném a világon:
Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
Itt, itt van mindennek a megoldása,
Szűnjön szívetek szüntelen sírása!
És elrendeznék mindent olyan szépen:
Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.
/ Reményik Sándor: Az én békességem /
10 megjegyzés:
Milyen gyönyörű verse ez is Reményiknek,köszönöm!nem ismertem....Pedig megvan a kötete-i.
Olyan jó lenne már nem bejárni dolgozni.....így nem tudom mi lesz már megint velem?:(
nagyon szeretnivaló ez a bejegyzés!!:)
Minden nap lesem, hogy mikor írsz valamit, mert mindig megtalálom Benned azt, amit én is érzek és ez valahogy nagyon jó érzés. A békénket mi teremtjük meg magunkban: csoda jó érzés nem rohanni, nem tolakodni a hiper-szuperekben, a piacon beszerezni, és a pocakos hentesbácsinál a főznivalókat. Esténként pedig a mézes-fahéj-vanília-narancs illattól átölelten lepihenni. Egymásnak olvasni, és alkotni.
Békés adventi készülődést kívánok továbbra.
Nagyon szép! Az én lelkemnek most pont ez kellett.
En a verset mar nem is dicserem ...:-))) Az en kis csaladomban a mezeskalacs sutesenek ritusa az, ami megteremti ezt a hangulatot. A gyerkocok szaggatjak az altalam elkeszitett tesztat, tepsibe rakom es a csalad feje, gondos parom orzi a suteset. Igy mindenkinek megvan a feladata, egyutt a csalad ! A mezes illat pedig minden mast feladtet. Reg nem a sutirol, hanem egymasrol szol.... O, es igen egy ilyen csodaszep merlegen adagolt hozzavalokbol meg finomabb ! En is ezt hasznalom !
Felicitari pentru blog si in special pentru genti!Sunt superbe! Le admir mereu!
:-).
Ezt megelőzendő az utolsó pillanatban állok neki a sütiknek :-). És rögtön triplával. Pedig az aprónép, és a nagyobbacska is erősen érdeklődik, mikor lesz jó sütiillat :-)
Nem ismertem én sem ezt a verset,és nagyon jó volt olvasni, köszönöm. Bevallom nekem most egy kicsit hiányzik a nyüzsgés.
mammka: szívesen máskor is:-)))
Mici: én már nem bírom ezeket a szélsőségeket, belefáradtam:-)))
Szentpyr: kedves vagy:-)))
Ildikó:köszönöm, minden nap megfogalmazok egy bejegyzést, de egyre ritkábban realizálódik. Jó érzés tudni, hogy várod... talán többen várják:-)))
ZsuzS: ezért született meg ez a bejegyzés, hogy akinek szüksége van rá, azt megtalálja:-)))
SDAnita: szép rítus, tartsátok meg ezt a szokást amíg csak lehet:-)))
Ela: :-)))
Bernadett: jobb később, mint soha:-))) Esetleg kitűzheted célul, hogy minden évben egy nappal előbb elkezded:-)))
csipkebogyó: köszi, hogy írtál:-)))
Nálam ennek a nyugalmi állapotnak nem ellenpontja a nyüzsi, az így is jelen van!!! Inkább, hogy nem feszítem meg magam feleslegesen, erről szól a tanmese:-)))
Nagyon szép ez a vers. Köszönöm.
Megjegyzés küldése