Határozottan éreztem a hiányát a lakásunkból ( annak ellenére, hogy minden hiányérzet önmagunkból fakad).
A tüzet, amely meleg hangulatot áraszt, maga köré gyűjti a családtagokat...
Ahogy egyre hidegebb lesz, jólesik majd délutánonként körülülni, halk duruzsolását hallgatni, gyönyörködni a lángokban...
Egy kályhával gazdagodtunk, s reményeim szerint a benne égő tűz (elem) kifejti majd jótékony hatását az életünkre, életterünkre...
Megyek, még dobok rá egy darab fát, mert olyan vagyok mint egy kisgyerek... nem tudok betelni az élménnyel:-)))
8 megjegyzés:
:)))
Én is mindig vágytam egy kályhára, búbos kemencére, csikó tűzhelyre, kandallóra ahova körül ülheti a család, melegedhetünk, beszélgethetünk................Jó neked .
Bocsánat gyorsan írtam és hibákkal teli JAJ....................A lényeg az hogy jó ha van ilyen a háznál :)
Nekünk is van egy öntöttvas kandallónk, remek dolog, mikor kint hideg van, bent pedig ropog a tűz. Na, és a fénye... (sem elhanyagolható). Jó hangulatot kelt. Próbáljátok ki a bio brikettet is. Ez préselt szalma, nálunk 25 kg-os zsákokban lehet kapni.
Colette! Ez biztosan így is lesz. nekünk az idei lesz a második telünk, hogy a csaerépkályhánk melegét élvezhetjük. Hogy egy kis számosságot is belekeverjek: a tüzifa háromszor ad meleget, hasogatjuk, behordjuk, majd a kályhánkat fűti. Ekkorra már nagyon megérdemeljük a finom meleget egy forró tea társaságában. :-) Andi
Sok öröme teljen benne az egész családodnak.
Én a műhelyemben fűtök egy kicsi üveges elejű kályhával. Minden hajnalban a begyújtással kezdem, de imádom a melegét és hangulatát.
Hunszil, még egy sparheltem lesz, az biztos, a konyhába, a helye és a kémény is megvan... várok, mikor kopogtat valaki, hogy hoztam neked egyet:-)))
Compot: köszi az ötelet, egyelőre a fa adott, legalábbis erre a télre:-)
Cserépkályhánk volt régen, de bedőltünk a gáznak, mikor építettünk a házhoz:((( Most már tudom, hogy nagy hibát követtünk el. Sok dologban megtanultam azóta, hogy a kényelemnek nagy ára van, túlontúl is nagy!!! Ez most egy kicsi lépés, de legalább léptünk valamit!!!
Kedves Ili, neked is teljen örömöd benne... örömtüzek égjenek a kályhácskáinkban:-)))
Ez nagyon klassz. Én is imádom. :-) Nem mondom, amikor azuram fóz (főz ) benne, vagyis kavargatja, hogy jobban égjen- nem tom mér csinálja, mert erőst putri szag lesz tőle :-). És bevallom ma éjjel, a 2 kelekótya, azuram meg én, a konyha padlóján aludtunk a kandalló előtt. Éljen a vidéki romantika :-)
Ez olyan őszinte vót:-)))
Én is fölvetettem már "azuramnak", csak asztmondta... mit szónának a kölkök, ha meglátnának bennünket a fődön:-)))
Olvastam a blogodban a bejegyzést, a röhögéstől most nem tudom leírni, hogy mit is kéne tenni:-))) Köszi a vidám perceket!
Megjegyzés küldése