Kinéztem magamnak ezt a szénabálát. A kilométerek nyargalása közben akadt meg rajta a szemem...
Ma, mikor elkészült a táska és Misi is hazaérkezett az oviból, kibicikliztünk a határba fényképezkedni. Misi a bála tetejéről nézte a közelben munkálkodó traktorost, míg készítettem róla és a táskáról néhány fotót. Idehaza, a feltöltés után szembesültem vele, hogy a fotósuliba nem ártana beiratkozni, meg lottózni sem volna utolsó, hogy jusson valamiből egy komolyabb gépre:((( Szegény ember vízzel főz -tartja a mondás, így aztán megelégedtem a produktumommal. Tudom nem illik egy anyának a saját gyerekét magasztalni, de ez a gyerkőc huncutság-vidámság-bájosság keveréke...
A táska eltörpül a gyerek mellett, de néhány szót azért megérdemel. Nagyon szeretem a különböző stílusokat úgy keverni, hogy az összhatás már egységes és harmonikus legyen. Így aztán a hagyomány,régiesség és a romantika keveredésével egy sajátos kifejezésmód születik. Mivel négy színben van ez a csíkos anyag, ezért készül néhány táska belőle. Ez az első, holnap jön a többi is:)))
5 megjegyzés:
Misike valóban nagyon bájos kisfiú!!!
Majd jót játszok vele, ha nyáron találkozunk!
A motívum szívemhez közel álló!!! :)))
Gyönyörű ez a táska. Imádom a színeit:-)
Nagyon szép a táska, már kiváncsi vagyok a többi variációra.
Egyik szebb mint a másik! Persze Misike azért sokkal szebb. Kíváncsian várom az újabb remekműveket.
Nagyon édes kis Manó! :o)) A táska csodálatos, a szénabálát pedig csak egyszerűen irigylem! :o))
Megjegyzés küldése