Van amikor hosszú évek eltelnek, és egy befejezetlen darab szólongatni kezd a polcról:
-szeretnék táska lenni!
Aztán újból telnek , múlnak a napok: -szeretnék már táska lenni!-egyre hangosabban szól hozzám.
Már hallok is belőle valamit, és néhány anyag társaságában odakészítem az asztal sarkára, hogy szem előtt legyen, de továbbra sem történik semmi. Még hangosabban, már szinte könyörögve kéri: -légyszi, légyszi, szeretnék táska lenni!!!
Most már a több éve dobozom alján hentergő kötött fodor is az anyagkupac mellé kerül, mert színben passzol a foltvarrott rész színeihez. És különben is, már vagy százszor megfogtam és visszatettem, lehet, hogy végre felvarrásra kerül???
Aztán csak telik az idő... Egyszercsak elérkezik a pillanat, és megszületik a táska abból a foltvarrott darabból, ami úgy tíz éve lett elkezdve mellénynek, csak akkor valamiért félbemaradt. És a csipke is felkerül a szélére, amit vagy százszor megfogtam...
Ezzel egyidőben más alkotó fejekben, egymástól teljesen függetlenül, az ország különböző pontjain fodros táskák születnek. Benne van a levegőbe... De ezt meg kell élned ahhoz, hogy megértsd, nincs új a nap alatt...
6 megjegyzés:
Imádom a precizitásodat, olyan szépen varrsz. A csíkok keménységét jól oldja a kis fodros csipke. Szuper!
Már tegnap is szemeztem vele a meskán... nagyon bájos darab! És a fodrozódás tényleg a levegőben van... nálunk ma fodros szoknyák születnek!
Nálam csak suttognak az anyagok... olyan halkan, hogy nem is értem, mit mondanak, mik szeretnének lenni! :o) Lehet, hogy a hallásomat kell finomabbra hangolnom, de az is lehet, hogy a fantáziámat :o))
Nekem először a fejemben mocorognak egyre hangosabban az ötletek, aztán kezdem el kerülgetni az anyagos fiókomat. A fodrokról pedig egyezik a véleményünk.
Nagyon jó kis történetet kerekítettél a fotó mellé! Szerintem sokan így vagyunk, kiabálnak a félkész darabok... :D És mindenki meghallja időnként egyiket-másikat. :)
Colette!
Szerintem az általad is használt szín is benne van a levegőben. Érdekes egy teljesen hasonló színű régi-régi kedvenc ruhadarabom alakul át táska formává. Már akkor is eszembe jutott,hogy leírjam amikor a reneszánsz hangulatú táskádat készítetted.
Megjegyzés küldése