Szelek versenye

Óhajtom, hívom, csalogatom a TAVASZT! Jönni kell a megújulásnak, a remények beteljesülésének...

Most fejeztem be ennek a táskasorozatnak a negyedik darabját. Az első kettő már gazdára lelt a MESKÁ-n, a zöld ( Zsenge hajtások ) és a rózsaszín ( Virágok tánca ) még csak reménykedik, hogy boldog tulajdonosára talál:)))

Ezt a verset fogadjátok sok szeretettel, annyi gyönyörű magyar szó, jelző, virágnév van benne, hogy nem tudok vele betelni...

"Olvadt a dermedt jégtakaró a szelíd fuvalomtól,

  Enyhül a föld fagya, múlik a tél, s kivirulnak a lankák,

  Tarka virágdíszt öltve megint mosolyognak a kertek,

  Feslik a rügy, lágy zöldje kibomlik, a fák leveleznek,

  Szerte vajúdik a föld, fölkúszik a szilre a szőlő,

  Ujjong, zsong a határ, nyoma sincs már régen a hónak,

  Újra susognak a rengeteg erdők, selymes a dombhát,

  Drága ruhában kelleti báját újra az évszak!

  Illatozó ibolyák bújnak meg a lágy berek alján,

  Nyílik a rózsa megint, kivirít s buja szirma piroslik,

  Ring a fehér liliom, csupa fűszer az illatos ánizs,

  Itt a kecses nárcisz pompázik, ott meg a jácint,

  Kint a mezőn kakukkfű, ott a fahéj meg a sáfrány,

  S szűzi fagyal veti árnyékát a sötét violára.

  S végre, midőn kivirágzik a part, gyülekeznek a méhek,

  Rajba verődve a dús kertekben gyűjtik a mézet,

  S lágy zizegésük az embert mély álomba meríti.

  Bárhova lépsz, a tavasz ragyogása fogad mosolyogva,

  Enyhe ligetben a gyep puha szőnyege tárul elébed,

  Kertek ölén sárgán lobog és rádbókol a sáfrány,

  Hívnak a lágy susogó ligetek, kivirul az egész föld,

  S jólesik elheveredve a fák árnyékában az álom,

  Hol madarak dala száll csicseregve a szűzi magasban."

                          /  Janus Pannonius: A szelek versenye ( részlet ) /