Ajándék Hokatától

         Ma fordított napom van. Délelőttre jutott a kikapcsolódás egy kedves blogbarátnővel, délután pedig megyek vidékre egy énekegyütteshez ruhákat próbáltatni. Lehet, hogy minden napnak így kellene telni, s a délelőtti kellemes élményektől az ember szárnyakat kapván gyorsabban és hatékonyabban dolgozhatna? Hmmm....

        Ne szaladjunk ennyire előre. Hokata-t vártam ma délelőtt ismerkedésre. Igazából már tizenöt évvel ezelőtt megismerkedtünk egymással, de aztán az útjaink nem keresztezték egymást, csak néhány hónapja itt az internetes világban. Vártam a találkozást, mert míg ő tisztán emlékezett rám, bevallom nekem sejtelmem sem volt, kit is várok. Aztán mikor megérkezett rögtön előjöttek a régi emlékek...

       Beszélgettünk mindenféle dolgokról, munkáról, kreatívkodásról, blogvilágról.... , közben teát kortyolgattunk... tényleg el tudnám viselni az efféle időtöltést délelőttönként. Kata elmesélte, hogy az erős és színvonalas varrós kreatív blogok, mekkora hatással vannak rá- pedig neki inkább az ecset a kifejező eszköze, mint a varrógép -, hogy már a harmadik táskát varrja az utóbbi napokban. Jó látni, mikor valaki így megfertőződik a varrás szenvedélyével...

    No de ezt nézzétek meg, hogy mivel lepett meg engem Kata: egy akvarell kép. 

Coletteről, a mintáiról, a színeiről, a kalapos blogger képéről ennél szebb összefoglalót álmodni nem lehetett volna... Irulok-pirulok, hogy ilyen vidám, kiegyensúlyozott kép megfestésére inspiráltam Katát, s azt kívánom, hogy minden napom olyan legyen, mint amilyennek ezen a képen ábrázolt. Most is itt van előttem a portrém, idetettem a monitor mellé, hogy az egyik szememet mindig rajtatarthassam. Köszönöm Kata mégegyszer ezt a délelőttöt, lesz még folytatás...