A gyermekkoromról az első dolog, ami eszembe jut, hogy miután megtanultam olvasni, csak olvastam, olvastam, meg olvastam. Kedvenc mesekönyvem a Hetvenhét magyar népmese volt, de mindent elolvastam. Karácsonyra semmi mást nem kértem, csak könyveket, és a szünidőben végig olvastam. Volt olyan karácsony, mikor közel húsz könyvet kaptam, de nem tartott sokáig, hogy mindet felfaljam.Volt egy orosz mese, amihez különösen vonzódtam. A címe, a képek, a színek, a benne lévő vers, mind nagyon elragadott. Ezt osztom most meg veletek egy kis illusztrációval. Az előbb, mikor fényképeztem a könyvet a kisfiam odajött hozzám. Elmeséltem neki, s ő tátott szájjal hallgatta. Remélem neki is nagy élményt okozott.
Annuska kívánság verse:
" Szívem szirma, szeretlek,
szállj nyugatról keletnek,
északról meg dél fele,
szállj el, szállj el százfele!
Földet, ha érsz, kis szirom,
legyen úgy, mint akarom,
tedd meg nekem, szépen kérlek-...." és itt jött a kívánság.
Még ma is van, hogy így imádkozom. felnőtt fejjel jöttem rá, hogy ez gyermekkorom imája volt.
5 megjegyzés:
Ez a könyv nekem is megvolt, csak más illusztrációkkal. Imádtam. Nekem olyan kis picike könyv volt, kb. olyan A/6 os.
Köszi,a verset elfelejtettem,csak a rajzokra emlékszem...
De gyönyörűűűűű!
ÓÓÓÓÓÓ...ezt a könyvet én is nagyon szerettem, azt hiszem még meg is van anyuéknál:)) Na, délután meg is keresem.
Ó! Ez a mesekönyv nekem is megvan! Nagyon szerettem gyerekkoromban! Ábelnek is elolvasom majd! Később pediga talán ő is!
Megjegyzés küldése