A hobbim a munkám

Igen, ha valaki nem tudná, akkor elárulom, hogy nekem a munkám a hobbim, vagy ha jobban tetszik a hobbim a munkám. Első hallásra gondolom nagyon irigylésre méltó, de ennek is megvannak az árnyoldalai. Abból nagyon jó és szép, hogy mindig a színekkel, varrással, textilekkel vagyok körülvéve, s mondhatom az elmúlt években ezáltal nagy gyakorlatra tettem szert. Másik oldalát nézve, a piac, a megrendelők egy idő után észrevétlenül behatárolták, hogy mit csinálhatok és mit nem, azaz az alkotói szabadság kezdett csorbát szenvedni. A blog írásba terápiás célból fogtam bele, hogy megtaláljam az arany középutat, és hogy kitekintsek a már néha nyomasztó körülöttem kialakult helyzetből.
Így két hónap írás után, köszönöm, hogy olvassátok irományaimat, látogatjátok oldalaimat. Már ezalatt a rövid idő alatt is úgy érzem rokonlelkekre találtam, és ez jó érzéssel tölt el, hogy többen hasonlóan vélekedünk dolgokról.
További erőt, egészséget, egymásra figyelést kívánok mindannyiunknak, s egyre színvonalasabb alkotó munkát.



Táskák készülnek , új motívumok is alakulnak mostanság. ( Steppelés előtt és után.)

A filcrátét ilyenkor ősszel előtérbe kerül nálam, mert a most használatos anyagokkal (kord, düftin, tükörbársony) harmonikus egységet alkot. Gondolatban vidámabb színek felé kacsingatok, majd jelentkezek, ha sikerült valami újdonság.

Múlt héten szoknyák voltak terítéken, azokon is a filccel dolgoztam.